Chapter 10.

Chapter 10.

 Reggel a nap sugarak beszűrődtek a függönyön keresztül. Lassan nyitogattam ki szemeimet és aprókat pislogtam. Az oldalamra fordulva vettem észre, hogy Louis nem tartózkodik mellettem. Felültem az ágyban és óvatosan talpra álltam. Az óra 9-et mutatott. Oda sétáltam az ablakhoz és kihúztam a sötétítőt. A hirtelen fénytől kicsit hunyorognom kellett. Kibattyogtam nappaliba, hátha ott lesz. Mivel nem találtam átmentem a konyhába. Sehol sincs. Megrántottam a vállamat, majd a kanapét vettem célba. Bekapcsoltam a tv-t és valami nézhetőt kerestem. Végül egy híradónál álltam meg. 

,,Börtönbe csuktak tegnap délután három fiatalt gyilkosságért, Londonban. A fiúk az utcán kapták el áldozatukat, majd egy sikátorba vonszolták. Később csak egy ordítást lehetett hallani. A szemtanúk azonnal hívták a rendőrséget. De most már aggodalomra semmi ok. A zárkából életük végéig nem szabadulnak. Mint kiderült eléggé zűrösek, több rendőrségi ügyük is volt.,,-mondta egy riporter.

A végét kidülledt szemekkel hallgattam. Ez tuti Harry bandájából három. De egy valaki mégis szabadlábon van. Remélem nem a vezér Styles. 

A műsor végén még boldog Valentin napot kívántak,aztán elköszöntek. Tényleg, ma van Valentin nap.

Végre kattant a zár és Louis libbent be rajta.

- Hát te merre jártál?- vontam kérdőre.

- Elintéztem egy-két dolgot. Gyere ide légyszíves!- mosolyogta.

Feltápászkodtam, majd lépteimet felé irányítottam. A szatyorjából egy dobozt vett elő és kinyitotta.

Egy gyönyörű "L" betűs nyaklánc díszelgett benne.

- Fordulj meg!

Eleget tettem kérésének és háttal álltam neki. Éreztem, amint a hideg fém érinti a bőrömet.

- Boldog Valentin napot.- puszilt meg

- É-én ezt nem fogadhatom el.- dadogtam

- Erről hallani sem akarok! Ez azt jelképezi, hogy ameddig élek vigyázni fogok rád.

Először kicsit meglepődtem indokán, de végül válaszképp csak megöleltem, amit viszonzott is. Miután elengedtük egymást elvesztem kék szemeiben. Nem tudtam mást nézni. Lassan közelített, mígnem az összes távolságot megszüntette közöttünk. Óvatosan ajkait az enyémekre tapasztotta. A pillangók felszabadultak a hasamban és egyre inkább ki akartak törni. Nyelve bejutásért könyörgött, amit először a sokk miatt nem adtam meg neki. Kicsit beleharapott alsó ajkamba, amitől a szám résnyire nyílt. A nyelveink lágy táncot jártak. Végül levegő hiányában elváltunk.

- Szeretlek Lisa.- simított végig arcomon.

- Azt hiszem én is téged.- rágcsáltam a számat.

- Lennél a barátnőm?- kérdezte kicsit bátortalanul.

- Örömmel!- vigyorogtam.

Sosem hittem volna, hogy pizsamában, Valentin napon kérdezik ezt meg. Nem gondoltam volna Louis-ról, hogy igazából ilyen, elvégre Harry bandájában ismertem meg.

- Mit terveztél mára?- érdeklődtem.

- Elmegyünk este bulizni?- vigyorgott.

- Ezt a napot valahogy meg kell ünnepelni.- értettem egyet.

- Akkor este 7-re készülj el.

Bólintottam, majd folytattuk a lustulást és a tv bámulását. 

 Jó sok filmet néztünk, az idő pedig repült. A kerek falióra 6 óránál ketyegett. Felálltunk és mentünk öltözni. Fel sem tűnt, hogy egész nap pizsiben voltam. Előszedtem egy ruhát, majd belebújtam. Kisminkeltem magamat, a hajamat pedig feltűztem. Még egy magassarkút vettem fel és készen is voltam.

Lassan Louis is elő került. Lélegzetelállító volt. Egy egyszerű fehér pólót, egy fekete nadrágot viselt, amit egy kabáttal egészített ki.. A haja tökéletesen meredezett felfelé.

- Gyönyörű vagy!- bókolt.

- Te sem panaszkodhatsz.- veregettem meg vállát.

Hirtelen a csengő ricsajára lettünk figyelmesek.

- Majd én kinyitom.- siettem az ajtó felé, amíg Louis még bement a szobába valamiért.

Kitártam a nehéz ajtót és a látványra a vér is megfagyott bennem.

- Meglepetés!

Chapter 9.

Chapter 9.

   Reggel arra keltem, hogy valami szorítja a kezemet. Résnyire kinyitottam szemeimet és láttam, hogy Lisa ölel magához, mint egy plüssmackót. A látvány akaratlanul is megmosolyogtatott. Még párat szuszogott, majd ébredezni kezdett. Laposakat pislogott, de amikor észrevette a helyzetet, a szemei kipattantak.

- E-ezt én tettem?- kérdezte félénken.

- Igen.- mosolyogtam.

- Sajnálom.-habogta

- Nem mondtam, hogy zavart.- szélesedett egyre a vigyorom.

- Mi a terv mára?

- Megnézzük a várost?- vetettem fel az ötletet.

- Persze!-lelkesedett.

Mind a ketten kikászálódtunk az ágyból. Magamra kaptam egy felsőt és egy farmert. Előtúrtam még a táska aljáról a napszemüvegemet, beállítottam a hajamat és már készen is voltam. Lisa egy kék pulóvert és egy fekete cicagatyát viselt. Még ez is nagyon jól állt neki. Lefelé vettük az irányt, egyenesen a konyhába.

A reggeli pirítós lett teával. Elég hamar magunkba tömtük az ételt és útra készen mentünk az ajtóhoz.

- Minden megvan? Mehetünk?

- Induljunk.- válaszolta.

Kint viszonylag jó idő volt, csak a szél fújt egy kicsit. Írországban pedig ez ritka. A ház a belvároshoz közel volt, tehát nem kellett sokat gyalogolni. Elsőnek egy várat néztünk meg. Gyönyörű volt.

Rengeteg képet csináltunk és hülyéskedtünk. Lisának a humora is remek.

~ 3 óra múlva~

Már indultunk hazafelé. Sok mindent megnéztünk és ennyit járni kicsit fárasztó. De támadt egy remek ötletem.

- Mit szólnál ahhoz, ha most megkeresnénk a barátnődet?

   *Lisa szemszög*

Először a szavak a torkomon akadtak. Mi lesz, ha nem akar látni? Ha nem örül nekem? Mindig ott van az a "ha". Végül is nem haragban váltunk el. Egy próbát meg ér. 

- Nagyszerű lenne, de mégis hogyan?

- Megkérdezzük a számát. Mi is a neve?

- Betty Ross.

Louis elkezdte nyomkodni a telefonját, majd a füléhez emelte. Nem mindent értettem tisztán, csak láttam ahogyan lefirkál egy számot a tenyerére.

- Megvan.-vigyorogta.

- Úristen, ez szuper!- örvendeztem.

- Felhívod?

- Nincs telefonom.- görbült lefelé a szám.

- Tényleg, itt az enyém.- nyújtotta át a készüléket.

Leolvastam a tenyeréről a karaktereket és rányomtam a hívásra. A torkomba gombóc keletkezett, a gyomrom pedig liftezett.

- Haló?- szólt bele egy ismerős hang.

- Betty?

- Kivel beszélek?

- Remélem emlékszel még rám. Lisa vagyok.

- Jézusom! Hogyne emlékeznék. Mi van veled? Hogy vagy?- zúdította rám kérdéseit.

- Most már jól. Most éppen itt vagyunk Írországba.

- Most már?! És itt vagytok? Mégis kivel?

- Ez egy nagyon hosszú történet. Tudnánk beszélni személyesen?

- Persze. Mondd a címed.

Lediktáltam a házcímet és bontottam a vonalat. A tárgyat vissza adtam a tulajdonosának.

- Ma 4-kor átjön.-örültem

- Ez nagyon jó hír!- örült velem Louis is.

Elindultunk a házhoz, ugyanis már nem volt sok időnk. Otthon levágódtunk a kanapéra és valami idióta sorozatot kezdtünk el nézni. Nem soká csöngettek. Azonnal az ajtóhoz rohantam és kitártam.

- Lisa!!- borult a nyakamba..

- Annyira örülök neked.

Bár percig még egymásba kapaszkodva ácsorogtunk, majd Louis arcát kezdte fürkészni.

- És ő ki?

- A megmentőm.

Ez a válasz kicsit meglepte és a szemöldöke a homlokára csúszott. Kérdőn ránéztem az említett személyre aki csak bólintott, hogy elmondhatom. Behúztam a szobába és leültünk az ágyra.

- Szóval?- kíváncsiskodott.

Belekezdtem a mesémbe. A legelejétől mondtam. A végére a könnyeim marták a szememet, de erős maradtam.

- Tehát ez történt.-fújtam ki a bent tartott levegőt.

- Ez szörnyű.- érzett velem egyet.

Beszélgetésünket a csengőhangja zavarta meg.

- Ne haragudj, de mennem kell. Anyukám hívott.- szomorodott el.

- Semmi baj. Egy darabig elkísérlek.

Lou-val gyorsan még bemutatkoztak, ugyanis az elején nem is hagytam rá lehetőséget.

Még kihasználtuk az időt és folytattuk a társalgást. Félúton búcsúzkodni kezdtünk.

- Még találkozunk.- öleltem át.

- Nem is sokára.- nevetett.

Integettünk, majd elváltunk. Olyan érzésem volt mintha valaki figyelne, ezért gyorsan szedtem a lábaimat.

Beérve végre biztonságba éreztem magamat. Kulcsra zártam az ajtót és közelítettem a nappalihoz. Úgy gondoltam nem szólok erről Louis-nak. Lehet, hogy csak képzelődtem. Remélem.

Happy Birthday Harry!

                                Boldog Szülinapot a banda göndörkéjének, aki ma lett 20 éves. 
                                

U.i.: Szerdán egy új, hosszabb résszel  jelenkezem. Köszönöm a kb. 1200 oldalmegjelenítést és az 5 feliratkozót!

Chapter 8.

Chapter 8.

Előtörtek az emlékek. A vásárlások, filmezések. A rengetek együtt töltött idő. Legjobb barátnők voltunk. De mindennek végeszakadt amikor Betty-ék Londonból Írországba költöztek.

- Minden rendben?- zökkentett ki Louis  a gondolataimból.

- Persze.- vágtam rá egyből.

- Min gondolkoztál ennyire?- kérdezősködött tovább.

- Nem érdekes.

- Azt hittem megbízol bennem.- biggyesztette le száját.

- Csak eszembe jutott a régi barátnőm. Aki Írországba költözött.- sóhajtottam.

- Na hát ez szuper. Akkor megkeressük neked és újra találkozhattok.- lelkesedett.

- Rendben. Köszi.

- Szívesen, csak ne köszönj meg mindent, mert unom azt a szót, hogy köszönöm.- grimaszolt.

Én csak felnevettem rajta.

- Amit teszek, azt szívesen teszem. Nem kell megköszönni.- mosolygott.

Öt perc autózás után félreálltunk.

- Louis mit csinálsz?- húztam fel a szemöldökömet.

- Hát tudod, rájöttem nem kellett volna meginnom fél liter vizet. Hív a természet.- röhögött.

Először elkerekedett a szemem amikor megláttam, hogy a bokrokhoz fut.

- Lesni nem ér!-kiabált vissza.

- Pedig minden vágyam az volt, hogy nézzelek,ahogy rohasztod ki a bokrokat.- vágtam vissza irónikusan.

A bokrok mögül lehetett hallani egy hangos "Héé-t" amin felkuncogtam.

Mikor visszaért kinyitotta a csomagtartót és kivett belőle egy szerszámos ládát.

- Ismét kérdezem. Mit csinálsz?

- Rendszámcsere. Harry tudja a rendszámot. Azon keresztül is megtalálhat.- felelt, miközben egy csavarhúzó után kutatott. Miután megtalálta pár perc alatt kicserélte a rendszámot és mindent visszapakolt és mehettünk tovább. Bekapcsoltuk a rádiót, az egyik kedvenc számom ment. Kiderült Louis is ismeri, ugyanis énekelni kezdett. Én is csatlakoztam hozzá, így már ketten énekeltünk. Remekül éreztük magunkat. A vidámságot telefon csörgés törte meg. Mikor Louis megnézte a kijelzőt az ideg átfutott rajta.

- Basszameg! Harry.- szitkozódott.

A telefon felvétele helyett letekerte az ablakot és kihajította a készüléket, ami darabjaira esett.

- Ezen már hiába keres.- jelentette ki, leginkább magának.

~5 óra múlva~

Végre megérkeztünk. Kiszedtük a csomagokat és a ház felé vettük az irányt. Ez a ház sem volt mondható kicsinek. 

- Külön szeretnél aludni vagy velem? 

Egy kis hezitálás után rávágtam.

- Veled!

Ezen kicsit meglepődött.

- Félek egyedül aludni.- hajtottam le a fejemet.

- Majd vigyázok rád.- nyomott egy puszit a homlokomra és elindult, én pedig követtem.

A szoba halvány kék volt. Két szekrény és egy hatalmas franciaágy volt benne. A csomagokat leraktuk, majd megnéztük a ház többi részét.

- Üres a hűtő!- csaptam be az említett tárgy ajtaját.

- Akkor mennyünk bevásárolni.

Felvettük a cipőnket és visszaültünk az autóba. Egyenesen a bevásárlóközpontba mentünk. Mindent félét pakoltunk a bevásárlókocsiba amíg az meg nem telt. A vásárlást végig hülyéskedtük. A kasszához érve Louis fizetett, majd szatyrokkal teli kézzel tértünk vissza az autóhoz.

Otthon kipakoltunk és nekiálltunk főzni. Egy spagettit ügyeskedtünk össze, ami nem is sikerült rosszul.

Miután befejeztük a vacsorát elmosogattam. Bementem a szobába ahol Lou szétterülve az ágyon nézte a Tv-t. A bőröndömből kivettem a pizsomámat, egy fehérneműt és mentem a fürdőbe. Ledobáltam a ruháimat és beszálltam a zuhanyzóba.

       *Louis szemszög*

Nagyon megkedveltem Lisa-t. Gyönyörű és kedves. Örülök, hogy megszabadítottam attól a vadállat Harry-től. 

 A gondolkozásom közben Lisa lépett be a szobába.

A látványtól vezérelve beharaptam az alsó ajkamat. Olyan szép még így is. Egy kinyúlott pólót és egy rövidnadrágot viselt, ami alig takarta a combját.

A talpától az arcáig végigmértem. Amit szerencsére nem vett észre. A bámulásom megszüntetése képpen felálltam az ágyról, a kezembe vettem egy bokszert és át mentem a fürdőszobába.

Kibújtam a ruháimból. Megnyitottam a csapot és átadtam a testemet a víznek. Mikor a bőröm kellőképpen kiázott, beszappanoztam magam. Leöblítettem a habot és kiszálltam. Megtörölköztem és magamra rángattam az alsót. A szobába érve Lisa már az ágyban volt. Mögé feküdtem és magamra húztam a takarót.

- Jó éjt!-súgtam

- Jó éjt Louis!

Chapter 7.

Chapter 7.

"Mi pedig most indulunk és eltűnünk innen!" Ez a mondata újra és újra lejátszódott előttem. 

- Rendben, vágjunk bele!- fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.

Louis csak egy vigyorgással nyugtázta. Már majdnem kimentünk a házból amikor eszembe jutott az elvett táskám.

- Louis!

-Igen? Mi a baj?- emelte rám kék szemeit.

-A táskám. Abban vannak az irataim, a pénztárcám és a telefonom.

-Tudom hova rakta Harry. Az iratokat és a tárcádat hozhatod, de a telefont nem.

-Miért nem?- kérdeztem kicsit csalódottan

- Biztos vagyok benne, hogy Styles tudja a számodat és letudná kéretni a telefonodat. Abból rájönnének hol vagyunk.

-Igazad van.- adtam meg magamat.

Ekkor Louis elment a konyhába, kinyitotta az egyik szekrény felső ajtaját, amiben ott volt a táskám. Lehalászta, kikapta az iratokat és a pénztárcát, utána visszahelyezte. A kezembe nyomta a dolgaimat, majd kimentünk az ajtón. A ház előtt egy Ferrari sportautó állt.

-Ez a te autód?- csodálkoztam

- Hát kié lenne?!-röhögött fel Lou

Erre már nem válaszoltam, elindultunk az autóhoz. Illedelmesen kinyitotta az ajtómat és besegített. Átlépdelt a járgány előtt, majd ő is behuppant. Elfordította a kulcsot, a motor pedig felcsendült. Lassan elhagytuk az utcát.

- És mégis hová megyünk?

- Most a házamhoz.

Ennyi volt a beszélgetés. Az út többi része csendben telt. Bekanyarodtunk egy  házhoz, majd kiszálltunk. Hatalmas háza van. Az ajtónál kicsit babrált a zárral, de végül sikeresen kinyitotta. Bent sem volt kisebb, mint kívül.

- Na tehát. Akkor most mindent elmondok. Lezuhanyzunk, eszünk és útnak indulunk.- sorolta fel a "tervét"

- Rendben, de nekem csak ez a ruhám van.- húztam el a számat.

- Erre is gondoltam. Gyere.- kezdett húzni.

Benyitott egy szobába és kitárt egy apróbb szekrényt. Tele volt női ruhákkal. Felső, pulcsi, nadrág, szoknya, minden.

- Úristen Louis!- álltam ledermedve

- Tetszik? Nagyon igyekeztem- mosolygott.

- Köszönöm.- öleltem át.

- Nincs mit, de akkor lássunk neki.- ölelt vissza.

Lehámoztam róla kezeimet, aztán a szekrényhez siettem. Kiszedtem egy mintás ruhát, és egy fehér topánkát.

- Tied lenti fürdő, én megyek a fentibe.- mondta és már el is tűnt. 

Elindultam a fürdőbe. Ledobáltam a gönceimet és megengedtem a vizet. Amikor kellemes lett beléptem. Most nem áztattam magamat, hanem gyorsan megmostam a hajamat és a testemet, majd megtörölköztem. Magamra kaptam a ruhát és a cipőt. Bedugtam a hajszárítót és elkezdtem a meleg levegőt a hajamra fújni. Mikor megszáradt megfésültem és két tincsemet hátratűztem. Észrevettem, hogy Louis még sminket is készített oda. Gondolom, hogy nem ő használja. Raktam az arcomra egy keveset, majd kitipegtem a fürdőből. Lou már ott ült a kanapén. Egy csíkos pólót és egy farmer rövidnadrágot viselt.

- Van egy bőrönd a szobába, amit szeretnél hozni ruhát pakold be.

- Rendben.- mosolyogtam rá

A szobába érve kivettem pár ruhát és a bőröndbe dobáltam őket. A tisztálkodási dolgaimat is beraktam, utána becipzároztam a bőröndöt. Louis-nál is ott volt a bőröndje és egy sporttáska.

-Indulhatunk?- pillantott rám kedvesen

- Igen.- mondtam határozottan.

Bezárta a házat és az autóhoz mentünk. Behelyezte a táskákat a csomagtartóba, majd beszálltunk. Lassan haladtunk az autón, míg nem egy autópályához nem értünk. Ott a sebességmutató felkúszott 110-re. Egy lekanyarodó sávnál lementünk és megálltunk egy autós étteremnél. Gyorsan rendeltünk, ettünk és már mentünk is. A hangulatom nagyon jó volt, de amikor megláttam merre tartunk kicsit meglepődtem. Írország.

Chapter 6.

Chapter 6.

  Mindkettőjük szeme csillogott, de nem a boldogságtól, hanem a dühtől. Louis-é hamar ellágyult, Harry szeme fekete maradt.

- Minek véded azt a senkiházit?- mordult fel Harry
- Nem védem, de miért lesz jobb, ha szétveritek egymást?!- vágtam vissza.
Erre már nem válaszolt, hanem elindult az ajtó fele.
- Tomlinson, ha 3 percen belül nem leszel kint nagyon megbánod.- mondta majd becsapta maga mögött az ajtót.
- Köszönöm.- súgta Louis
- Nincs mit. De mégis mire volt ez jó?
- Ő kezdte. - tárta szét kezeit, majd a combjaira csapott
- Jó mindegy.- hagytam rá.
- Figyelj, egyet megígérek neked.- nézett mélyen a szemeimbe.
- Igen?! - sürgettem, mivel az oldalam már kezdett lyukas lenni a kíváncsiság miatt.
- Ki foglak innen vinni.- mondta komolyan.
- T-tessék?.- döbbentem le.
- Igen jól hallottad. Nem fogom végignézni ahogy ezek az állatok tönkre tesznek. Minél hamarabb megpróbállak kijuttatni.- mosolygott
- Úristen. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.- borultam a nyakába.
- Na most már muszáj mennem, különben a végén Harry beront.
Megölelt és egy puszit nyomott az arcomra, majd kiment. Újabb lépteket hallottam, majd kattant az ajtó. Harry. Bezárt. Nem tudtam mást csinálni, lefeküdtem. Boldogan engedtem át magamat az álom manóknak.

                                          ~ 3 nappal később~

A napok unalmasan telnek. Még mindig itt rohadok. Persze Louis időnként benéz hozzám. Most már Harry ad enni is.
- Szeretnél fürdeni?- jött be az említett.
- Nagyon.- csillantak fel a szemeim.
- Akkor gyere.- mondta majd a fürdőig vezetett.
- Kapsz 20 percet. Fürödhetsz egyedül, de végig az ajtó előtt leszek.- sorolta.
Csak bólintottam majd bementem. Az ajtót nem zártam be, hátha felidegesítem vele. Gyorsan ledobtam a ruháimat, majd megnyitottam a vizet. Vártam, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen a víz és beléptem. A meleg víz kellemesen simogatta a testemet. Beszappanoztam magamat, majd leöblítettem a habot. Oda volt készítve egy törölköző, azzal gyorsan megszárítottam a testemet és visszarángattam a gönceimet. Amikor belenéztem a tükörbe nem a legszebb látvány fogadott. Kócos haj és egy lila folt az arcomon ami még akkor keletkezett amikor Harry megpofozott. Gyorsan átszántottam az ujjaimmal a hajamat, majd siettem kifele.
Harry ott volt az ajtónál. Visszakísért és becsukott. Hangok szűrődtek be az ajtón, ezért közelebb mentem, hogy tisztán halljam.
- Igen, te vigyázol rá, de ha elbaszod kinyírlak.- hallottam Harry hangját, majd az ajtócsapódást.
Vajon hova megy? És ki vigyáz rám? Az utolsó kérdésemre 2 perc múlva választ kaptam, ugyan is Louis feje tűnt fel az ajtóban.
-Harry és a fiúk elmentek itthonról, és csak holnap jönnek.- számolt be
Én csak bólintottam egyet és eltátogtam egy 'jó-t.'
- Mi pedig most indulunk, és eltűnünk innen.- egészítette ki mondandóját, minek hallatán a pulzusom a duplájára emelkedett

Chapter 5.

 Louis le rakta az ételt és a teát elém és én egyből neki láttam az elfogyasztásának. Amint befejeztem megköszöntem neki és leraktam a tálcát.
-Hogy-hogy hoztál nekem enni? Te nem olyan vagy, mint Harry?-kérdeztem rá hirtelen. De mire kimondtam már meg is bántam. A szám megint előbb működött, mint az agyam. A francba.
-Egy lány sem érdemli meg azt amit Harry tesz vele, főleg nem egy ilyen gyönyörű lány. És nem, én nem vagyok olyan.-kántálta el.
Mondandója végére kezdtem hasonlítani egy pipacshoz. "Gyönyörű". Ez a szava újra és újra lejátszódott a fejemben.
-Hahó itt vagy?- lengette előttem hatalmas tenyerét.
-I-igen. Csak egy kicsit elgondolkoztam.-vallottam be végül.
-Amúgy mi a neved?- érdeklődött a kék szemű
-Elisa. Elisa Roberts. De csak Lisa.-feleltem
-Nagyon szép neved van. Én Louis Tomlinson vagyok.- mosolygott és a kezét nyújtotta, amit én el is fogadtam.
- Amúgy Harry. Izé. Megtette?- kérdezte halkan
-Igen.- a könnyeim ösztönösen megindultak az arcomon.
- Ne haragudj. Nem akartalak felkavarni.-hajtotta le fejét megbánóan.
- Nembaj. Jobb, hogy eltudom mondani valakinek.-sóhajtottam.
Még egy kicsit beszélgettünk és az történt amire a legkevésbé számítottunk. Berontott Harry.
- Tomlinson! Te mi a fészkes fenét keresel te itt? - sziszegte.
- Már megbocsáss, hogy hoztam neki enni. Ő felségednek ugyanis nem jutott eszébe, hogy talán adni kéne Lisának enni. Annyi eszed van, mint egy hangyának.- köpte vissza Lou
- Mit mondtál?- emelte fel a hangját Styles
- Jól hallottad. Elrabolod és még éhezteted is.
- Mit törődsz azzal a ribanccal?
- Miért is ribanc? Tudtommal te erőszakoltad meg.
- Neked ehhez semmi közöd.- rántott egyet Louis-n a pólójánál fogva.
- Nagyon is van. - csattant fel az "én védelmezőm", és úgy gyomron vágta Harryt, hogy nyögve a földre rogyott.
Elég hamar össze szedte magát és feltápászkodott a padlóról.
- Kurva anyádat Louis. Most megdöglesz.- szűrte a fogai között
Elkezdtek verekedni. Amikor Louis-nak már vérzett az orra akkor elégeltem meg és közéjük mentem.
-Elég legyen!- kiabáltam
Erre mind a ketten abbahagyták és rám szegezték tekintetüket.