Chapter 10.
Reggel a nap sugarak beszűrődtek a függönyön keresztül. Lassan nyitogattam ki szemeimet és aprókat pislogtam. Az oldalamra fordulva vettem észre, hogy Louis nem tartózkodik mellettem. Felültem az ágyban és óvatosan talpra álltam. Az óra 9-et mutatott. Oda sétáltam az ablakhoz és kihúztam a sötétítőt. A hirtelen fénytől kicsit hunyorognom kellett. Kibattyogtam nappaliba, hátha ott lesz. Mivel nem találtam átmentem a konyhába. Sehol sincs. Megrántottam a vállamat, majd a kanapét vettem célba. Bekapcsoltam a tv-t és valami nézhetőt kerestem. Végül egy híradónál álltam meg.
,,Börtönbe csuktak tegnap délután három fiatalt gyilkosságért, Londonban. A fiúk az utcán kapták el áldozatukat, majd egy sikátorba vonszolták. Később csak egy ordítást lehetett hallani. A szemtanúk azonnal hívták a rendőrséget. De most már aggodalomra semmi ok. A zárkából életük végéig nem szabadulnak. Mint kiderült eléggé zűrösek, több rendőrségi ügyük is volt.,,-mondta egy riporter.
A végét kidülledt szemekkel hallgattam. Ez tuti Harry bandájából három. De egy valaki mégis szabadlábon van. Remélem nem a vezér Styles.
A műsor végén még boldog Valentin napot kívántak,aztán elköszöntek. Tényleg, ma van Valentin nap.
Végre kattant a zár és Louis libbent be rajta.
- Hát te merre jártál?- vontam kérdőre.
- Elintéztem egy-két dolgot. Gyere ide légyszíves!- mosolyogta.
Feltápászkodtam, majd lépteimet felé irányítottam. A szatyorjából egy dobozt vett elő és kinyitotta.
Egy gyönyörű "L" betűs nyaklánc díszelgett benne.
- Fordulj meg!
Eleget tettem kérésének és háttal álltam neki. Éreztem, amint a hideg fém érinti a bőrömet.
- Boldog Valentin napot.- puszilt meg
- É-én ezt nem fogadhatom el.- dadogtam
- Erről hallani sem akarok! Ez azt jelképezi, hogy ameddig élek vigyázni fogok rád.
Először kicsit meglepődtem indokán, de végül válaszképp csak megöleltem, amit viszonzott is. Miután elengedtük egymást elvesztem kék szemeiben. Nem tudtam mást nézni. Lassan közelített, mígnem az összes távolságot megszüntette közöttünk. Óvatosan ajkait az enyémekre tapasztotta. A pillangók felszabadultak a hasamban és egyre inkább ki akartak törni. Nyelve bejutásért könyörgött, amit először a sokk miatt nem adtam meg neki. Kicsit beleharapott alsó ajkamba, amitől a szám résnyire nyílt. A nyelveink lágy táncot jártak. Végül levegő hiányában elváltunk.
- Szeretlek Lisa.- simított végig arcomon.
- Azt hiszem én is téged.- rágcsáltam a számat.
- Lennél a barátnőm?- kérdezte kicsit bátortalanul.
- Örömmel!- vigyorogtam.
Sosem hittem volna, hogy pizsamában, Valentin napon kérdezik ezt meg. Nem gondoltam volna Louis-ról, hogy igazából ilyen, elvégre Harry bandájában ismertem meg.
- Mit terveztél mára?- érdeklődtem.
- Elmegyünk este bulizni?- vigyorgott.
- Ezt a napot valahogy meg kell ünnepelni.- értettem egyet.
- Akkor este 7-re készülj el.
Bólintottam, majd folytattuk a lustulást és a tv bámulását.
Jó sok filmet néztünk, az idő pedig repült. A kerek falióra 6 óránál ketyegett. Felálltunk és mentünk öltözni. Fel sem tűnt, hogy egész nap pizsiben voltam. Előszedtem egy ruhát, majd belebújtam. Kisminkeltem magamat, a hajamat pedig feltűztem. Még egy magassarkút vettem fel és készen is voltam.
Lassan Louis is elő került. Lélegzetelállító volt. Egy egyszerű fehér pólót, egy fekete nadrágot viselt, amit egy kabáttal egészített ki.. A haja tökéletesen meredezett felfelé.
- Gyönyörű vagy!- bókolt.
- Te sem panaszkodhatsz.- veregettem meg vállát.
Hirtelen a csengő ricsajára lettünk figyelmesek.
- Majd én kinyitom.- siettem az ajtó felé, amíg Louis még bement a szobába valamiért.
Kitártam a nehéz ajtót és a látványra a vér is megfagyott bennem.
- Meglepetés!
