Chapter 9.

Chapter 9.

   Reggel arra keltem, hogy valami szorítja a kezemet. Résnyire kinyitottam szemeimet és láttam, hogy Lisa ölel magához, mint egy plüssmackót. A látvány akaratlanul is megmosolyogtatott. Még párat szuszogott, majd ébredezni kezdett. Laposakat pislogott, de amikor észrevette a helyzetet, a szemei kipattantak.

- E-ezt én tettem?- kérdezte félénken.

- Igen.- mosolyogtam.

- Sajnálom.-habogta

- Nem mondtam, hogy zavart.- szélesedett egyre a vigyorom.

- Mi a terv mára?

- Megnézzük a várost?- vetettem fel az ötletet.

- Persze!-lelkesedett.

Mind a ketten kikászálódtunk az ágyból. Magamra kaptam egy felsőt és egy farmert. Előtúrtam még a táska aljáról a napszemüvegemet, beállítottam a hajamat és már készen is voltam. Lisa egy kék pulóvert és egy fekete cicagatyát viselt. Még ez is nagyon jól állt neki. Lefelé vettük az irányt, egyenesen a konyhába.

A reggeli pirítós lett teával. Elég hamar magunkba tömtük az ételt és útra készen mentünk az ajtóhoz.

- Minden megvan? Mehetünk?

- Induljunk.- válaszolta.

Kint viszonylag jó idő volt, csak a szél fújt egy kicsit. Írországban pedig ez ritka. A ház a belvároshoz közel volt, tehát nem kellett sokat gyalogolni. Elsőnek egy várat néztünk meg. Gyönyörű volt.

Rengeteg képet csináltunk és hülyéskedtünk. Lisának a humora is remek.

~ 3 óra múlva~

Már indultunk hazafelé. Sok mindent megnéztünk és ennyit járni kicsit fárasztó. De támadt egy remek ötletem.

- Mit szólnál ahhoz, ha most megkeresnénk a barátnődet?

   *Lisa szemszög*

Először a szavak a torkomon akadtak. Mi lesz, ha nem akar látni? Ha nem örül nekem? Mindig ott van az a "ha". Végül is nem haragban váltunk el. Egy próbát meg ér. 

- Nagyszerű lenne, de mégis hogyan?

- Megkérdezzük a számát. Mi is a neve?

- Betty Ross.

Louis elkezdte nyomkodni a telefonját, majd a füléhez emelte. Nem mindent értettem tisztán, csak láttam ahogyan lefirkál egy számot a tenyerére.

- Megvan.-vigyorogta.

- Úristen, ez szuper!- örvendeztem.

- Felhívod?

- Nincs telefonom.- görbült lefelé a szám.

- Tényleg, itt az enyém.- nyújtotta át a készüléket.

Leolvastam a tenyeréről a karaktereket és rányomtam a hívásra. A torkomba gombóc keletkezett, a gyomrom pedig liftezett.

- Haló?- szólt bele egy ismerős hang.

- Betty?

- Kivel beszélek?

- Remélem emlékszel még rám. Lisa vagyok.

- Jézusom! Hogyne emlékeznék. Mi van veled? Hogy vagy?- zúdította rám kérdéseit.

- Most már jól. Most éppen itt vagyunk Írországba.

- Most már?! És itt vagytok? Mégis kivel?

- Ez egy nagyon hosszú történet. Tudnánk beszélni személyesen?

- Persze. Mondd a címed.

Lediktáltam a házcímet és bontottam a vonalat. A tárgyat vissza adtam a tulajdonosának.

- Ma 4-kor átjön.-örültem

- Ez nagyon jó hír!- örült velem Louis is.

Elindultunk a házhoz, ugyanis már nem volt sok időnk. Otthon levágódtunk a kanapéra és valami idióta sorozatot kezdtünk el nézni. Nem soká csöngettek. Azonnal az ajtóhoz rohantam és kitártam.

- Lisa!!- borult a nyakamba..

- Annyira örülök neked.

Bár percig még egymásba kapaszkodva ácsorogtunk, majd Louis arcát kezdte fürkészni.

- És ő ki?

- A megmentőm.

Ez a válasz kicsit meglepte és a szemöldöke a homlokára csúszott. Kérdőn ránéztem az említett személyre aki csak bólintott, hogy elmondhatom. Behúztam a szobába és leültünk az ágyra.

- Szóval?- kíváncsiskodott.

Belekezdtem a mesémbe. A legelejétől mondtam. A végére a könnyeim marták a szememet, de erős maradtam.

- Tehát ez történt.-fújtam ki a bent tartott levegőt.

- Ez szörnyű.- érzett velem egyet.

Beszélgetésünket a csengőhangja zavarta meg.

- Ne haragudj, de mennem kell. Anyukám hívott.- szomorodott el.

- Semmi baj. Egy darabig elkísérlek.

Lou-val gyorsan még bemutatkoztak, ugyanis az elején nem is hagytam rá lehetőséget.

Még kihasználtuk az időt és folytattuk a társalgást. Félúton búcsúzkodni kezdtünk.

- Még találkozunk.- öleltem át.

- Nem is sokára.- nevetett.

Integettünk, majd elváltunk. Olyan érzésem volt mintha valaki figyelne, ezért gyorsan szedtem a lábaimat.

Beérve végre biztonságba éreztem magamat. Kulcsra zártam az ajtót és közelítettem a nappalihoz. Úgy gondoltam nem szólok erről Louis-nak. Lehet, hogy csak képzelődtem. Remélem.