Chapter 8.

Chapter 8.

Előtörtek az emlékek. A vásárlások, filmezések. A rengetek együtt töltött idő. Legjobb barátnők voltunk. De mindennek végeszakadt amikor Betty-ék Londonból Írországba költöztek.

- Minden rendben?- zökkentett ki Louis  a gondolataimból.

- Persze.- vágtam rá egyből.

- Min gondolkoztál ennyire?- kérdezősködött tovább.

- Nem érdekes.

- Azt hittem megbízol bennem.- biggyesztette le száját.

- Csak eszembe jutott a régi barátnőm. Aki Írországba költözött.- sóhajtottam.

- Na hát ez szuper. Akkor megkeressük neked és újra találkozhattok.- lelkesedett.

- Rendben. Köszi.

- Szívesen, csak ne köszönj meg mindent, mert unom azt a szót, hogy köszönöm.- grimaszolt.

Én csak felnevettem rajta.

- Amit teszek, azt szívesen teszem. Nem kell megköszönni.- mosolygott.

Öt perc autózás után félreálltunk.

- Louis mit csinálsz?- húztam fel a szemöldökömet.

- Hát tudod, rájöttem nem kellett volna meginnom fél liter vizet. Hív a természet.- röhögött.

Először elkerekedett a szemem amikor megláttam, hogy a bokrokhoz fut.

- Lesni nem ér!-kiabált vissza.

- Pedig minden vágyam az volt, hogy nézzelek,ahogy rohasztod ki a bokrokat.- vágtam vissza irónikusan.

A bokrok mögül lehetett hallani egy hangos "Héé-t" amin felkuncogtam.

Mikor visszaért kinyitotta a csomagtartót és kivett belőle egy szerszámos ládát.

- Ismét kérdezem. Mit csinálsz?

- Rendszámcsere. Harry tudja a rendszámot. Azon keresztül is megtalálhat.- felelt, miközben egy csavarhúzó után kutatott. Miután megtalálta pár perc alatt kicserélte a rendszámot és mindent visszapakolt és mehettünk tovább. Bekapcsoltuk a rádiót, az egyik kedvenc számom ment. Kiderült Louis is ismeri, ugyanis énekelni kezdett. Én is csatlakoztam hozzá, így már ketten énekeltünk. Remekül éreztük magunkat. A vidámságot telefon csörgés törte meg. Mikor Louis megnézte a kijelzőt az ideg átfutott rajta.

- Basszameg! Harry.- szitkozódott.

A telefon felvétele helyett letekerte az ablakot és kihajította a készüléket, ami darabjaira esett.

- Ezen már hiába keres.- jelentette ki, leginkább magának.

~5 óra múlva~

Végre megérkeztünk. Kiszedtük a csomagokat és a ház felé vettük az irányt. Ez a ház sem volt mondható kicsinek. 

- Külön szeretnél aludni vagy velem? 

Egy kis hezitálás után rávágtam.

- Veled!

Ezen kicsit meglepődött.

- Félek egyedül aludni.- hajtottam le a fejemet.

- Majd vigyázok rád.- nyomott egy puszit a homlokomra és elindult, én pedig követtem.

A szoba halvány kék volt. Két szekrény és egy hatalmas franciaágy volt benne. A csomagokat leraktuk, majd megnéztük a ház többi részét.

- Üres a hűtő!- csaptam be az említett tárgy ajtaját.

- Akkor mennyünk bevásárolni.

Felvettük a cipőnket és visszaültünk az autóba. Egyenesen a bevásárlóközpontba mentünk. Mindent félét pakoltunk a bevásárlókocsiba amíg az meg nem telt. A vásárlást végig hülyéskedtük. A kasszához érve Louis fizetett, majd szatyrokkal teli kézzel tértünk vissza az autóhoz.

Otthon kipakoltunk és nekiálltunk főzni. Egy spagettit ügyeskedtünk össze, ami nem is sikerült rosszul.

Miután befejeztük a vacsorát elmosogattam. Bementem a szobába ahol Lou szétterülve az ágyon nézte a Tv-t. A bőröndömből kivettem a pizsomámat, egy fehérneműt és mentem a fürdőbe. Ledobáltam a ruháimat és beszálltam a zuhanyzóba.

       *Louis szemszög*

Nagyon megkedveltem Lisa-t. Gyönyörű és kedves. Örülök, hogy megszabadítottam attól a vadállat Harry-től. 

 A gondolkozásom közben Lisa lépett be a szobába.

A látványtól vezérelve beharaptam az alsó ajkamat. Olyan szép még így is. Egy kinyúlott pólót és egy rövidnadrágot viselt, ami alig takarta a combját.

A talpától az arcáig végigmértem. Amit szerencsére nem vett észre. A bámulásom megszüntetése képpen felálltam az ágyról, a kezembe vettem egy bokszert és át mentem a fürdőszobába.

Kibújtam a ruháimból. Megnyitottam a csapot és átadtam a testemet a víznek. Mikor a bőröm kellőképpen kiázott, beszappanoztam magam. Leöblítettem a habot és kiszálltam. Megtörölköztem és magamra rángattam az alsót. A szobába érve Lisa már az ágyban volt. Mögé feküdtem és magamra húztam a takarót.

- Jó éjt!-súgtam

- Jó éjt Louis!

Chapter 7.

Chapter 7.

"Mi pedig most indulunk és eltűnünk innen!" Ez a mondata újra és újra lejátszódott előttem. 

- Rendben, vágjunk bele!- fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.

Louis csak egy vigyorgással nyugtázta. Már majdnem kimentünk a házból amikor eszembe jutott az elvett táskám.

- Louis!

-Igen? Mi a baj?- emelte rám kék szemeit.

-A táskám. Abban vannak az irataim, a pénztárcám és a telefonom.

-Tudom hova rakta Harry. Az iratokat és a tárcádat hozhatod, de a telefont nem.

-Miért nem?- kérdeztem kicsit csalódottan

- Biztos vagyok benne, hogy Styles tudja a számodat és letudná kéretni a telefonodat. Abból rájönnének hol vagyunk.

-Igazad van.- adtam meg magamat.

Ekkor Louis elment a konyhába, kinyitotta az egyik szekrény felső ajtaját, amiben ott volt a táskám. Lehalászta, kikapta az iratokat és a pénztárcát, utána visszahelyezte. A kezembe nyomta a dolgaimat, majd kimentünk az ajtón. A ház előtt egy Ferrari sportautó állt.

-Ez a te autód?- csodálkoztam

- Hát kié lenne?!-röhögött fel Lou

Erre már nem válaszoltam, elindultunk az autóhoz. Illedelmesen kinyitotta az ajtómat és besegített. Átlépdelt a járgány előtt, majd ő is behuppant. Elfordította a kulcsot, a motor pedig felcsendült. Lassan elhagytuk az utcát.

- És mégis hová megyünk?

- Most a házamhoz.

Ennyi volt a beszélgetés. Az út többi része csendben telt. Bekanyarodtunk egy  házhoz, majd kiszálltunk. Hatalmas háza van. Az ajtónál kicsit babrált a zárral, de végül sikeresen kinyitotta. Bent sem volt kisebb, mint kívül.

- Na tehát. Akkor most mindent elmondok. Lezuhanyzunk, eszünk és útnak indulunk.- sorolta fel a "tervét"

- Rendben, de nekem csak ez a ruhám van.- húztam el a számat.

- Erre is gondoltam. Gyere.- kezdett húzni.

Benyitott egy szobába és kitárt egy apróbb szekrényt. Tele volt női ruhákkal. Felső, pulcsi, nadrág, szoknya, minden.

- Úristen Louis!- álltam ledermedve

- Tetszik? Nagyon igyekeztem- mosolygott.

- Köszönöm.- öleltem át.

- Nincs mit, de akkor lássunk neki.- ölelt vissza.

Lehámoztam róla kezeimet, aztán a szekrényhez siettem. Kiszedtem egy mintás ruhát, és egy fehér topánkát.

- Tied lenti fürdő, én megyek a fentibe.- mondta és már el is tűnt. 

Elindultam a fürdőbe. Ledobáltam a gönceimet és megengedtem a vizet. Amikor kellemes lett beléptem. Most nem áztattam magamat, hanem gyorsan megmostam a hajamat és a testemet, majd megtörölköztem. Magamra kaptam a ruhát és a cipőt. Bedugtam a hajszárítót és elkezdtem a meleg levegőt a hajamra fújni. Mikor megszáradt megfésültem és két tincsemet hátratűztem. Észrevettem, hogy Louis még sminket is készített oda. Gondolom, hogy nem ő használja. Raktam az arcomra egy keveset, majd kitipegtem a fürdőből. Lou már ott ült a kanapén. Egy csíkos pólót és egy farmer rövidnadrágot viselt.

- Van egy bőrönd a szobába, amit szeretnél hozni ruhát pakold be.

- Rendben.- mosolyogtam rá

A szobába érve kivettem pár ruhát és a bőröndbe dobáltam őket. A tisztálkodási dolgaimat is beraktam, utána becipzároztam a bőröndöt. Louis-nál is ott volt a bőröndje és egy sporttáska.

-Indulhatunk?- pillantott rám kedvesen

- Igen.- mondtam határozottan.

Bezárta a házat és az autóhoz mentünk. Behelyezte a táskákat a csomagtartóba, majd beszálltunk. Lassan haladtunk az autón, míg nem egy autópályához nem értünk. Ott a sebességmutató felkúszott 110-re. Egy lekanyarodó sávnál lementünk és megálltunk egy autós étteremnél. Gyorsan rendeltünk, ettünk és már mentünk is. A hangulatom nagyon jó volt, de amikor megláttam merre tartunk kicsit meglepődtem. Írország.

Chapter 6.

Chapter 6.

  Mindkettőjük szeme csillogott, de nem a boldogságtól, hanem a dühtől. Louis-é hamar ellágyult, Harry szeme fekete maradt.

- Minek véded azt a senkiházit?- mordult fel Harry
- Nem védem, de miért lesz jobb, ha szétveritek egymást?!- vágtam vissza.
Erre már nem válaszolt, hanem elindult az ajtó fele.
- Tomlinson, ha 3 percen belül nem leszel kint nagyon megbánod.- mondta majd becsapta maga mögött az ajtót.
- Köszönöm.- súgta Louis
- Nincs mit. De mégis mire volt ez jó?
- Ő kezdte. - tárta szét kezeit, majd a combjaira csapott
- Jó mindegy.- hagytam rá.
- Figyelj, egyet megígérek neked.- nézett mélyen a szemeimbe.
- Igen?! - sürgettem, mivel az oldalam már kezdett lyukas lenni a kíváncsiság miatt.
- Ki foglak innen vinni.- mondta komolyan.
- T-tessék?.- döbbentem le.
- Igen jól hallottad. Nem fogom végignézni ahogy ezek az állatok tönkre tesznek. Minél hamarabb megpróbállak kijuttatni.- mosolygott
- Úristen. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.- borultam a nyakába.
- Na most már muszáj mennem, különben a végén Harry beront.
Megölelt és egy puszit nyomott az arcomra, majd kiment. Újabb lépteket hallottam, majd kattant az ajtó. Harry. Bezárt. Nem tudtam mást csinálni, lefeküdtem. Boldogan engedtem át magamat az álom manóknak.

                                          ~ 3 nappal később~

A napok unalmasan telnek. Még mindig itt rohadok. Persze Louis időnként benéz hozzám. Most már Harry ad enni is.
- Szeretnél fürdeni?- jött be az említett.
- Nagyon.- csillantak fel a szemeim.
- Akkor gyere.- mondta majd a fürdőig vezetett.
- Kapsz 20 percet. Fürödhetsz egyedül, de végig az ajtó előtt leszek.- sorolta.
Csak bólintottam majd bementem. Az ajtót nem zártam be, hátha felidegesítem vele. Gyorsan ledobtam a ruháimat, majd megnyitottam a vizet. Vártam, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen a víz és beléptem. A meleg víz kellemesen simogatta a testemet. Beszappanoztam magamat, majd leöblítettem a habot. Oda volt készítve egy törölköző, azzal gyorsan megszárítottam a testemet és visszarángattam a gönceimet. Amikor belenéztem a tükörbe nem a legszebb látvány fogadott. Kócos haj és egy lila folt az arcomon ami még akkor keletkezett amikor Harry megpofozott. Gyorsan átszántottam az ujjaimmal a hajamat, majd siettem kifele.
Harry ott volt az ajtónál. Visszakísért és becsukott. Hangok szűrődtek be az ajtón, ezért közelebb mentem, hogy tisztán halljam.
- Igen, te vigyázol rá, de ha elbaszod kinyírlak.- hallottam Harry hangját, majd az ajtócsapódást.
Vajon hova megy? És ki vigyáz rám? Az utolsó kérdésemre 2 perc múlva választ kaptam, ugyan is Louis feje tűnt fel az ajtóban.
-Harry és a fiúk elmentek itthonról, és csak holnap jönnek.- számolt be
Én csak bólintottam egyet és eltátogtam egy 'jó-t.'
- Mi pedig most indulunk, és eltűnünk innen.- egészítette ki mondandóját, minek hallatán a pulzusom a duplájára emelkedett