Chapter 5.

 Louis le rakta az ételt és a teát elém és én egyből neki láttam az elfogyasztásának. Amint befejeztem megköszöntem neki és leraktam a tálcát.
-Hogy-hogy hoztál nekem enni? Te nem olyan vagy, mint Harry?-kérdeztem rá hirtelen. De mire kimondtam már meg is bántam. A szám megint előbb működött, mint az agyam. A francba.
-Egy lány sem érdemli meg azt amit Harry tesz vele, főleg nem egy ilyen gyönyörű lány. És nem, én nem vagyok olyan.-kántálta el.
Mondandója végére kezdtem hasonlítani egy pipacshoz. "Gyönyörű". Ez a szava újra és újra lejátszódott a fejemben.
-Hahó itt vagy?- lengette előttem hatalmas tenyerét.
-I-igen. Csak egy kicsit elgondolkoztam.-vallottam be végül.
-Amúgy mi a neved?- érdeklődött a kék szemű
-Elisa. Elisa Roberts. De csak Lisa.-feleltem
-Nagyon szép neved van. Én Louis Tomlinson vagyok.- mosolygott és a kezét nyújtotta, amit én el is fogadtam.
- Amúgy Harry. Izé. Megtette?- kérdezte halkan
-Igen.- a könnyeim ösztönösen megindultak az arcomon.
- Ne haragudj. Nem akartalak felkavarni.-hajtotta le fejét megbánóan.
- Nembaj. Jobb, hogy eltudom mondani valakinek.-sóhajtottam.
Még egy kicsit beszélgettünk és az történt amire a legkevésbé számítottunk. Berontott Harry.
- Tomlinson! Te mi a fészkes fenét keresel te itt? - sziszegte.
- Már megbocsáss, hogy hoztam neki enni. Ő felségednek ugyanis nem jutott eszébe, hogy talán adni kéne Lisának enni. Annyi eszed van, mint egy hangyának.- köpte vissza Lou
- Mit mondtál?- emelte fel a hangját Styles
- Jól hallottad. Elrabolod és még éhezteted is.
- Mit törődsz azzal a ribanccal?
- Miért is ribanc? Tudtommal te erőszakoltad meg.
- Neked ehhez semmi közöd.- rántott egyet Louis-n a pólójánál fogva.
- Nagyon is van. - csattant fel az "én védelmezőm", és úgy gyomron vágta Harryt, hogy nyögve a földre rogyott.
Elég hamar össze szedte magát és feltápászkodott a padlóról.
- Kurva anyádat Louis. Most megdöglesz.- szűrte a fogai között
Elkezdtek verekedni. Amikor Louis-nak már vérzett az orra akkor elégeltem meg és közéjük mentem.
-Elég legyen!- kiabáltam
Erre mind a ketten abbahagyták és rám szegezték tekintetüket.

Chapter 4.

                                       

   Harry szemei szinte villámokat szórtak a dühtől. Elindult felém, felkapott a vállára majd elindult velem kifelé. Hiába ütöttem, rúgtam nem engedett a szorításán. Az autóhoz érve berakott a szöszi és Louis közé és már indultunk is. Amint a házhoz értünk kihúzott az autóból és megragadta a kezem. Úgy vontatott egészen a házig. Majd le a "szobámba". Bezárta az ajtót és ordítani kezdett:

- Mi a faszt képzelsz? Hogy csak úgy megszökhetsz?!
-H-Harry én s-sa-sajnálom. -dadogtam.
- Sajnálhatod is.-ahogy ezt kimondta akkora pofont adott, hogy a földre estem.
Felhúztam a lábaimat védekezés ként és átöleltem azokat.
-Kérlek. Harry kérlek ne bánts.- szipogtam
-A szökésért büntetés jár. Amit most meg is kapsz.

                                       *Louis szemszög*

 Fentről hatalmas sikításokat hallottunk. Nagyon megijedtem. Ismerem Harry-t. Nem jó, ha valaki felidegesíti. Sajnálom szegény lányt. Tisztában vagyok vele, hogy nem tett jó dolgot azzal, hogy megpróbált szökni, de én nem lennék képes bántani.

                                       ~2 óra múlva~

Harry izzadtan és zilálva jött be a nappaliba. Itt már tudtam mit tett vele. Ennyire szemét még ő se lehet. A nagy gondolkozás közben rácsaptam az asztalra:
-A kurva életbe.
Ahogy kimondtam mindenki rám kapta a tekintetét, de nem szóltak semmit.

                                     *Lisa szemszög*

Mindenem fáj. Nem hiszem el, hogy meg tette. Megerőszakolt. Ahogy visszaemlékeztek a könnyeim záporként hullottak. Egyszer csak cipő kopogást hallottam. Szörnyen megriadtam, féltem, hogy visszajön az a szemétláda. Amint kinyílt az ajtó rendezetlen, barna tincseket és kék szemeket pillantottam meg. Ijedtségemben a sarokba húzottam.

-Szia, Louis vagyok, hoztam enni és teát. Ne félj! Én nem bántalak.- mosolygott.
Erre kicsit megkönnyebbültem.

Chapter 3.

  Reggel beszélgetésre ébredtem. Az 5 fiú. Oda lopóztam az ajtóhoz és hallgatózni kezdtem.

- Harry menjünk máár.

- Jó mindjárt. Csak megnézem a csajt alszik- e még.

Amint ezt meghallottam azonnal visszamentem a matrachoz és úgy tettem mintha aludnék.

Ebben a pillanatban nyílt is az ajtó, majd csukódott. Utána már csak lépteket hallottam és egy hangos ajtó csapódást. Nem zárt volna be? Ezek ennyire hülyék? Itt az alkalom. Gyerünk Lisa. Összeszedtem magam és megfogtam a kilincset. Lassan lenyomtam és kinéztem, tényleg elmentek-e. Tiszta a levegő. Azonnal a bejárati ajtóhoz mentem. Zárva. Ez várható volt. De hirtelen megpillantottam a dohányzó asztalon egy kulcscsomót. Gyorsan felkaptam és a kulcsot a zárba helyeztem. Amint kinyílt, egyből kiléptem a házból és bezártam. A kulcsot zsebre raktam. De amatőrök. Vagy lehet, hogy csapda?! De most éppen nem érdekel.     Megrántottam a vállam és futásnak eredtem. Futottam ahogy csak tudtam. Minél messzebb akartam kerülni a ház környékétől.

  Nagyjából 10 perc futás után lelassítottam. Úgy gondoltam eléggé messze vagyok már. Sétáltam. Amíg egy parkhoz nem értem. Megpillantottam egy üres padot és arra felé vettem az irányt. Körülöttem gyerekek futkároztak, kutyát sétáltattak. 

  Vajon mit gondolnak most a munkahelyemen? Ma is dolgoznom kéne. Keresnek? Körülbelül 5 percig még nézelődtem majd újra útnak indultam. Már kezdtem megnyugodni amikor hátra néztem. Egy hatalmas Range Rover közeledett. Harry-ék. Basszus. 

  Elkezdtem rohanni ahogy csak bírtam. Egy kis bolthoz értem. Azonnal besiettem és elkezdtem kiabálni:

- Segítsenek, hívják gyorsan a rendőröket! 

  De ekkor nyílt az ajtó. Harry-vel találtam szemben magamat.

- Szia Szépségem! Rég találkoztunk.