2013. december 23., hétfő

Chapter 5.


 Louis le rakta az ételt és a teát elém és én egyből neki láttam az elfogyasztásának. Amint befejeztem megköszöntem neki és leraktam a tálcát.
-Hogy-hogy hoztál nekem enni? Te nem olyan vagy, mint Harry?-kérdeztem rá hirtelen. De mire kimondtam már meg is bántam. A szám megint előbb működött, mint az agyam. A francba.
-Egy lány sem érdemli meg azt amit Harry tesz vele, főleg nem egy ilyen gyönyörű lány. És nem, én nem vagyok olyan.-kántálta el.
Mondandója végére kezdtem hasonlítani egy pipacshoz. "Gyönyörű". Ez a szava újra és újra lejátszódott a fejemben.
-Hahó itt vagy?- lengette előttem hatalmas tenyerét.
-I-igen. Csak egy kicsit elgondolkoztam.-vallottam be végül.
-Amúgy mi a neved?- érdeklődött a kék szemű
-Elisa. Elisa Roberts. De csak Lisa.-feleltem
-Nagyon szép neved van. Én Louis Tomlinson vagyok.- mosolygott és a kezét nyújtotta, amit én el is fogadtam.
- Amúgy Harry. Izé. Megtette?- kérdezte halkan
-Igen.- a könnyeim ösztönösen megindultak az arcomon.
- Ne haragudj. Nem akartalak felkavarni.-hajtotta le fejét megbánóan.
- Nembaj. Jobb, hogy eltudom mondani valakinek.-sóhajtottam.
Még egy kicsit beszélgettünk és az történt amire a legkevésbé számítottunk. Berontott Harry.
- Tomlinson! Te mi a fészkes fenét keresel te itt? - sziszegte.
- Már megbocsáss, hogy hoztam neki enni. Ő felségednek ugyanis nem jutott eszébe, hogy talán adni kéne Lisának enni. Annyi eszed van, mint egy hangyának.- köpte vissza Lou
- Mit mondtál?- emelte fel a hangját Styles
- Jól hallottad. Elrabolod és még éhezteted is.
- Mit törődsz azzal a ribanccal?
- Miért is ribanc? Tudtommal te erőszakoltad meg.
- Neked ehhez semmi közöd.- rántott egyet Louis-n a pólójánál fogva.
- Nagyon is van. - csattant fel az "én védelmezőm", és úgy gyomron vágta Harryt, hogy nyögve a földre rogyott.
Elég hamar össze szedte magát és feltápászkodott a padlóról.
- Kurva anyádat Louis. Most megdöglesz.- szűrte a fogai között
Elkezdtek verekedni. Amikor Louis-nak már vérzett az orra akkor elégeltem meg és közéjük mentem.
-Elég legyen!- kiabáltam
Erre mind a ketten abbahagyták és rám szegezték tekintetüket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése