Harry szemei szinte villámokat szórtak a dühtől. Elindult felém, felkapott a vállára majd elindult velem kifelé. Hiába ütöttem, rúgtam nem engedett a szorításán. Az autóhoz érve berakott a szöszi és Louis közé és már indultunk is. Amint a házhoz értünk kihúzott az autóból és megragadta a kezem. Úgy vontatott egészen a házig. Majd le a "szobámba". Bezárta az ajtót és ordítani kezdett:
- Mi a faszt képzelsz? Hogy csak úgy megszökhetsz?!-H-Harry én s-sa-sajnálom. -dadogtam.
- Sajnálhatod is.-ahogy ezt kimondta akkora pofont adott, hogy a földre estem.
Felhúztam a lábaimat védekezés ként és átöleltem azokat.
-Kérlek. Harry kérlek ne bánts.- szipogtam
-A szökésért büntetés jár. Amit most meg is kapsz.
*Louis szemszög*
Fentről hatalmas sikításokat hallottunk. Nagyon megijedtem. Ismerem Harry-t. Nem jó, ha valaki felidegesíti. Sajnálom szegény lányt. Tisztában vagyok vele, hogy nem tett jó dolgot azzal, hogy megpróbált szökni, de én nem lennék képes bántani.
~2 óra múlva~
Harry izzadtan és zilálva jött be a nappaliba. Itt már tudtam mit tett vele. Ennyire szemét még ő se lehet. A nagy gondolkozás közben rácsaptam az asztalra:
-A kurva életbe.
Ahogy kimondtam mindenki rám kapta a tekintetét, de nem szóltak semmit.
*Lisa szemszög*
Mindenem fáj. Nem hiszem el, hogy meg tette. Megerőszakolt. Ahogy visszaemlékeztek a könnyeim záporként hullottak. Egyszer csak cipő kopogást hallottam. Szörnyen megriadtam, féltem, hogy visszajön az a szemétláda. Amint kinyílt az ajtó rendezetlen, barna tincseket és kék szemeket pillantottam meg. Ijedtségemben a sarokba húzottam.
-Szia, Louis vagyok, hoztam enni és teát. Ne félj! Én nem bántalak.- mosolygott.
Erre kicsit megkönnyebbültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése