Chapter 12.
A mentővel nagyon
hamar a kórházba érkeztünk. Lou-t szerencsére sikerült visszahozni az életbe.
Jó sokat küzdöttek érte. Most éppen a műtőben van már vagy 2 órája. Én azóta
itt gubbasztok összegörnyedve egy fehér széken. A könnyeim megállás nélkül
versenyeznek az arcomon. Az agyam egyfolytában kattog. Azon, hogy Harry megölte
magát a szemem láttára és azon amit azelőtt mondott mielőtt véget vetett az
életének. Louis bérgyilkos volt. Tudtam, hogy van zűrös múltja, hiszen egy
bandába tartozott Harryékkel és róluk semmi jó nem elmondható. Ezt azért nem
gondoltam volna, hogy pénzért ölt embereket. De egyáltalán miért hiszek én egy
bandavezérnek, aki maga is egy gyilkos és egy kegyetlen ember volt?! Lehet,
hogy csak kitalálta, hogy bemocskolja a szemembe Louis-t és, hogy elhagyjam.
Erre képtelen lennék, főleg ilyen állapotban itt hagyni. Ennyit igazán
megtehetek érte, hiszen megmentett Harry kezei közül, de a végén mégis csak ő
járt rosszul. Miért mindig a jók?
Hirtelen kinyílt a csapóajtó és a barátomat tolták be egy ágyon. Rakoncátlan haját most egy zöld védősapka fedte. Csupasz testét takaró borította. Az infúzió még mindig ott volt kezében és a gépek is rajta voltak. Olyan ártatlanul és tökéletesen nézett ki.
- A műtét jól sikerült, sikerült kioperálnunk a golyót komplikációk nélkül. Ha nem fertőződik el a seb hamar fel fog épülni. - közölte az orvos.
- Köszönöm! - ráztam vele kezet.
Csak bólintott és tovább ment a kórteremhez. Miután kiment egy műanyag széket húztam az ágyhoz és leültem. Megfogtam Louis egyik kezét és gyengéden megszorítottam.
- Annyira sajnálom! Ez mind az én hibám. Miattam jött oda Harry és miattam sebesültél meg. Pedig minden olyan jól indult. Bár tudom, hogy te ezt most nem hallod az altatók miatt, de nagyon szeretlek. Nálad jobb barátot keresve sem találnék. Megváltoztattad az életemet. Igaz, nem a legjobb helyen találkoztunk, de az már a múlt. Remélem hamar rendbe jössz és minden jóra fordul újra. - beszéltem hozzá, bár tudtam, hogy feleslegesen.
Egy puszit nyomtam homlokára és készültem kimenni, hogy vegyek egy vizet valahol. Bár nem vagyok biztos, hogy valami nyitva van még 11 órakor.
Éppen elakartam engedni Louis kezét, de ekkor mintha megfogta volna. Nem erősen, de éreztem.
- Lisa! - halottam meg gyenge hangját ami inkább volt suttogás.
- Itt vagyok! - ültem gyorsan vissza.
Már nem is érdekelt miért indultam, csak figyeltem gyönyörű arcát. Lassan kinyitotta szemeit és tengerkék tekintetét rám emelte. Próbált meg mozdulni, de akkor a fájdalomtól nyöszörögni kezdett.
- Nem szabad mozognod! - húztam feljebb rajta a takarót.
- Nem kell itt maradnod miattam. Menj haza és feküdj le! Én elleszek.- tette kezét az enyémre.
- Itt maradok! - jelentettem ki.
- Kérlek! Pihenned kell! Nem szeretném, hogy miattam teljesen kimerülj. Kipihened magad és majd visszajössz.- küldött felém egy halvány mosolyt.
- De..
- Lisa!
- Rendben, de holnap reggel visszajövök!
- Amikor csak akarsz.- ásított egy nagyot.
Fel álltam és egy lágy csókot leheltem ajkaira.
- Jó éjt Louis! Holnap reggel jövök.- köszöntem el.
Még hümmögött egyet, de szemei már le voltak hunyva. Kimentem a terem ajtaján majd halkan becsuktam magam mögött. Végigsiettem a hosszú folyosón és kiléptem az éjszakába. A hűvös levegő csípte a bőröm. Leintettem egy taxit és lediktáltam a címet. A város teljes sötétségben volt már, csak egy- egy autó volt kint.
Hamar haza értünk és szóltam a sofőrnek, hogy nem hoztam pénztárcát és bemegyek pénzért. A kulccsal kicsit bajlódtam de végül bejutottam. Felkaptam némi pénzt és visszaszaladtam. Kifizettem a fuvart és újra bementem a házba. Bezártam az ajtót és ledobáltam a cipőimet. A padlón megláttam a vérfoltot amitől eszembe jutottak a történtek. Megharaptam alsó ajkam, hogy el ne sírjam magamat megint. Gyorsan kerestem egy felmosót és eltüntettem a tócsát. Ezután a pizsamámmal együtt elmentem a fürdőbe. Lekapkodtam a ruháimat és beálltam a zuhanyzóba. A meleg víz jólesően simogatta testemet. Lemostam magamat és belebújtam az éjjeli cuccomba. Megmostam a fogamat, kifésültem a hajamat és a szoba felé slattyogtam. A fáradtságtól beestem az ágyba és elég hamar álomba szenderültem
