Chapter 11.

Chapter 11.

                                 

 Ott állt az ajtóban. Ő, akit az ellenségemnek sem kívánnék. Harry. Arcán egy gonosz vigyor terült szét, ami inkább hasonlított egy vicsorhoz. Hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam visszacsukni az ajtót. Ez a tervem kudarcba fulladt, ugyanis csizmás lábával megakadályozta. Be tolt az ajtón és miután ő is bejött becsapta azt.
- Hogy találtál meg?
- Láttalak titeket a barátnőddel. Egy kicsit faggatóztam nála. - mondta önelégülten.
- Ugye nem bántottad? - ijedtem meg egy kicsit.
- Nem. Simán elmondta hol laksz. Előlem sehogy sem menekülsz. - a végét már suttogta, amire teljesen kirázott a hideg.
- Ki volta...Harry?! - trappolt be a szobába Louis.
- Neked is szia Tomlinson! - fordult az említett felé a göndör.
- Mit keresel itt?
- Jöttem azért ami az enyém. - felelt egyszerűen.
Megfogta a vállam és magához rántott.
- Ne merj hozzá érni!
- Nem fogom bántani, de ha közelebb jössz nem éred meg a holnapot. - húzott elő egy pisztolyt a kabátjából.
Egy pillanatra mindketten ledermedtünk. Senki sem mozdult. Ez az álllatt tényleg bármire képes. Biztosan nem egy embert ölt meg életében. Egyel vagy kettővel több már nem oszt-szoroz neki. Képes lenne itt és most golyót engedni abba a fiúba akit szeretek.
Hirtelen kizökkentem a gondolkozásomból, a szemeim elkerekedtek. Louis felém mozdult. Harry meghúzta a ravaszt és gyomron lőtte.

Olvasd zenével!

A következő amit láttam, hogy a földön fekszik a vérében, összegörnyedve.
- Nee! - törtem ki keserves sírásban.
Megtette. Képes volt meglőni.
- Te szemét! - ordítottam.
- Ne hidd, hogy ez a féreg olyan ártatlan. Bérgyilkos volt.- nevetett fel.
A pisztolyt a fejéhez tartotta és az elsült. Élettelen teste a földre hullott. Azonnal a konyhába rohantam egy rongyért és Louis hasához nyomtam. A fájdalomtól hörgött egyet, a tócsa csak nőtt körülötte. Tárcsáztam a mentőket és hamarosan a szirénát lehetett hallani.
- L-Lisa!
- Itt vagyok, most már minden rendben lesz.- simítottam meg az izzadságtól nedves haját.
A mentősök kitárták az ajtót és a barátomhoz siettek. Feltették egy hordágyra és az autóhoz igyekeztek. Láttam még, ahogy Harry testét letakarták egy fehér lepellel. Gyorsan beszálltam Louis mellé és már indultunk is. A sebét már ellátták és infúzió csöpögött vénájába.
- Szeretlek.- nyögte.
A következő pillanatban már csak a gép folyamatos hangját lehetett hallani. Újabb sírógörcs tört rám. Egy fehér köpenyes férfi a mellkasát nyomkodta, hogy életet leheljen belé. Mindenki sürgött forgott. Már defibrillátorral próbálkoztak.
- Elveszítjük.- kiáltotta az orvos.