Díj #2

Köszönöm a díjat a Vámpír vagyok, vigyázz velem című blog írójának.

Szabályok:

1. Rakd ki, hogy kitől van a díj!

2. Írj magadról 11 dolgot!

3. Válaszolj 11 kérdésre!

4. Írj 11 kérdést!

5. Küld tovább 11 embernek!

11 dolog magamról:

1. Kedvenc zenekarom a 5 Seconds of Summer és a One Direction

2. Szabadidőmben verseket és történeteket írok

3. Az amerikai terrortámadás napján van a szülinapom (09.11)

4. Van egy legjobb barátnőm akiért bármit megtennék

5. Imádom az állatokat

6. Kedvenc blogom a Dark, a Twisted, az After és a Testem Rabja Vagyok

7. Utálom a kinézetem

8. Szerelmes vagyok, pedig mindig megfogadom, hogy nem leszek az.

9. Minden álmom egy 1D és egy 5SOS koncert

10. Nagyon szeretem az osztályomat

11. Van egy félig néger ismerősöm

Válaszolj 11 kérdésre:

1. Szereted a Vampire Knight-ot?

    Nem

2.  Mi a kedvenc színed?

    Fekete

3. Vámpír vagy vérfarkas?

     Egyik sem 

4.  Hány éves vagy?

     13

5.  Mióta blogolsz?

     Egy éve

6.  Olvasod a blogom?

      Nem

7.   Anime vagy film?

      Film

8.   Mi a kedvenc sütid?

      Muffin.

9.   Sportolsz valamit?

      Nem

10.  Kedvenc könyved?

       Harry

11.  Ha lehetne három kívánságod mi lenne az?

       a, eljutni egy 1D és egy 5SOS koncertre

       b, Londonba élni

       c, az maradjon titok

Tegyél fel 11 kérdést:

1. Hány éves vagy?

2. Olvasod a blogom?

3. Kedvenc színész?

4. Foci vagy kosár?

5. Szereted a 1D-t?

6. Van legjobb barátod/barátnőd?

7. Kedvenc állat?

8. Kedvenc blog?

9. Mióta írsz?

10. Hány blogod van?

11. Mikor van a szülinapod?

Küld el 11 embernek:

1. Testem Rabja Vagyok

2. Sister

3.Close to my heart

4.Kínos Csend

5.Megtörhetetlen Rohadék

6.Sex Lesson

7.Bitches

8.Simple Love

9.You're My Kryptonite

10.Truth About Love

11.Az Elnök Lánya

Chapter 12.

Chapter 12.

  A mentővel nagyon hamar a kórházba érkeztünk. Lou-t szerencsére sikerült visszahozni az életbe. Jó sokat küzdöttek érte. Most éppen a műtőben van már vagy 2 órája. Én azóta itt gubbasztok összegörnyedve egy fehér széken. A könnyeim megállás nélkül versenyeznek az arcomon. Az agyam egyfolytában kattog. Azon, hogy Harry megölte magát a szemem láttára és azon amit azelőtt mondott mielőtt véget vetett az életének. Louis bérgyilkos volt. Tudtam, hogy van zűrös múltja, hiszen egy bandába tartozott Harryékkel és róluk semmi jó nem elmondható. Ezt azért nem gondoltam volna, hogy pénzért ölt embereket. De egyáltalán miért hiszek én egy bandavezérnek, aki maga is egy gyilkos és egy kegyetlen ember volt?! Lehet, hogy csak kitalálta, hogy bemocskolja a szemembe Louis-t és, hogy elhagyjam. Erre képtelen lennék, főleg ilyen állapotban itt hagyni. Ennyit igazán megtehetek érte, hiszen megmentett Harry kezei közül, de a végén mégis csak ő járt rosszul. Miért mindig a jók? 

 Hirtelen kinyílt a csapóajtó és a barátomat tolták be egy ágyon. Rakoncátlan haját most egy zöld védősapka fedte. Csupasz testét takaró borította. Az infúzió még mindig ott volt kezében és a gépek is rajta voltak. Olyan ártatlanul és tökéletesen nézett ki.

 - A műtét jól sikerült, sikerült kioperálnunk a golyót komplikációk nélkül. Ha nem fertőződik el a seb hamar fel fog épülni. - közölte az orvos.

- Köszönöm! - ráztam vele kezet.

Csak bólintott és tovább ment a kórteremhez. Miután kiment egy műanyag széket húztam az ágyhoz és leültem. Megfogtam Louis egyik kezét és gyengéden megszorítottam.

- Annyira sajnálom! Ez mind az én hibám. Miattam jött oda Harry és miattam sebesültél meg. Pedig minden olyan jól indult. Bár tudom, hogy te ezt most nem hallod az altatók miatt, de nagyon szeretlek. Nálad jobb barátot keresve sem találnék. Megváltoztattad az életemet. Igaz, nem a legjobb helyen találkoztunk, de az már a múlt. Remélem hamar rendbe jössz és minden jóra fordul újra. - beszéltem hozzá, bár tudtam, hogy feleslegesen. 

Egy puszit nyomtam homlokára és készültem kimenni, hogy vegyek egy vizet valahol. Bár nem vagyok biztos, hogy valami nyitva van még 11 órakor. 

Éppen elakartam engedni Louis kezét, de ekkor mintha megfogta volna. Nem erősen, de éreztem.

- Lisa! - halottam meg gyenge hangját ami inkább volt suttogás.

- Itt vagyok! - ültem gyorsan vissza.

Már nem is érdekelt miért indultam, csak figyeltem gyönyörű arcát. Lassan kinyitotta szemeit és tengerkék tekintetét rám emelte. Próbált meg mozdulni, de akkor a fájdalomtól nyöszörögni kezdett.

- Nem szabad mozognod! - húztam feljebb rajta a takarót.

- Nem kell itt maradnod miattam. Menj haza és feküdj le! Én elleszek.- tette kezét az enyémre.

- Itt maradok! - jelentettem ki.

- Kérlek! Pihenned kell! Nem szeretném, hogy miattam teljesen kimerülj. Kipihened magad és majd visszajössz.- küldött felém egy halvány mosolyt.

- De..

- Lisa!

- Rendben, de holnap reggel visszajövök!

- Amikor csak akarsz.- ásított egy nagyot.

Fel álltam és egy lágy csókot leheltem ajkaira. 

- Jó éjt Louis! Holnap reggel jövök.- köszöntem el.

Még hümmögött egyet, de szemei már le voltak hunyva. Kimentem a terem ajtaján majd halkan becsuktam magam mögött. Végigsiettem a hosszú folyosón és kiléptem az éjszakába. A hűvös levegő csípte a bőröm. Leintettem egy taxit és lediktáltam a címet. A város teljes sötétségben volt már, csak egy- egy autó volt kint.

Hamar haza értünk és szóltam a sofőrnek, hogy nem hoztam pénztárcát és bemegyek pénzért. A kulccsal kicsit bajlódtam de végül bejutottam. Felkaptam némi pénzt és visszaszaladtam. Kifizettem a fuvart és újra bementem a házba. Bezártam az ajtót és ledobáltam a cipőimet. A padlón megláttam a vérfoltot amitől eszembe jutottak a történtek. Megharaptam alsó ajkam, hogy el ne sírjam magamat megint. Gyorsan kerestem egy felmosót és eltüntettem a tócsát. Ezután a pizsamámmal együtt elmentem a fürdőbe. Lekapkodtam a ruháimat és beálltam a zuhanyzóba. A meleg víz jólesően simogatta testemet. Lemostam magamat és belebújtam az éjjeli cuccomba. Megmostam a fogamat, kifésültem a hajamat és a szoba felé slattyogtam. A fáradtságtól beestem az ágyba és elég hamar álomba szenderültem

Díj #1

Köszönöm a díjat a(z) As long as you love me című blog írójának, Balogh Bogii-nak!

Szabályok:

1.Írj 11 dolgot magadról.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3.Tegyél fel 11 kérdést

4. Küld el 11 embernek.

11 dolog magamról:

1. Nagyon szeretek írni.

2. Londonban szeretnék élni.

3. El szeretnék jutni egy One Direction koncertre.

4. Nagyon szeretem Michael Jackson zenéit. 

5. A barátaimért és a családomért mindenre képes vagyok.

6. Ha ideges vagyok akkor zenére nyugszom le.

7. Szeretek sötétben ülni és zenét hallgatni.

8. Ha egy zene megtetszik képes vagyok hetekig hallgatni.

9. Több blogot is írok.

10. Nagyon szeretem az állatokat.

11.Szeretnék megtanulni gitározni.

Válaszolj 11 kérdésre: 

1. Ki a kedvenc énekesed?

 Adam Lambert

2. Miért pont őt választottad?

  Egyedi hangja van. 

3. Miért blogolsz?

  Ez egyfajta kikapcsolódás számomra. Nagyon bele tudom magam élni.

4. Hány barátod van?

   Annyira nem sok. De azok igazi barátok.

5. Mi az a dolog amiért megveszel?

  Zene.

6. Mi a hobbyd?

  Zene hallgatás és írás.

7. Van barátnőd?

  Van.

8. Hogy hívják?

   Most nem fogom mindet felsorolni. De a legjobb barátnőim Lilly és Hanna.

9. Mi a kedvenc tantárgyad?

   Infó

10. Mi az álmod?

   Londonban lakni.

11. Melyik városban szeretnél lakni?

   London.

Tegyél fel 11 kérdést:

1. Kedvenc városod?

2. Miért pont az?

3. Szerencse számod?

4. Miért blogolsz?

5. Kedvenc banda?

6. Hányadikos vagy?

7. Mi az álmod?

8. Kedvenc ételed?

9. Ki a legjobb barátnőd/barátod?

10. Van valamilyen háziállatod?

11. Játszol valamilyen hangszeren?

Küld el 11 embernek:

1.A Betűk szavakká lesznek...

2. Ever

3. A rosszat akarom

4. Same Mistakes

5. Cassidy's diary

6. Give me love

7. One way or another i'll be yours

8. Five ways. One Direction

9. You're in my mind

10. Hope

11. Never Say Never ..

Chapter 11.

Chapter 11.

                                 

 Ott állt az ajtóban. Ő, akit az ellenségemnek sem kívánnék. Harry. Arcán egy gonosz vigyor terült szét, ami inkább hasonlított egy vicsorhoz. Hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam visszacsukni az ajtót. Ez a tervem kudarcba fulladt, ugyanis csizmás lábával megakadályozta. Be tolt az ajtón és miután ő is bejött becsapta azt.
- Hogy találtál meg?
- Láttalak titeket a barátnőddel. Egy kicsit faggatóztam nála. - mondta önelégülten.
- Ugye nem bántottad? - ijedtem meg egy kicsit.
- Nem. Simán elmondta hol laksz. Előlem sehogy sem menekülsz. - a végét már suttogta, amire teljesen kirázott a hideg.
- Ki volta...Harry?! - trappolt be a szobába Louis.
- Neked is szia Tomlinson! - fordult az említett felé a göndör.
- Mit keresel itt?
- Jöttem azért ami az enyém. - felelt egyszerűen.
Megfogta a vállam és magához rántott.
- Ne merj hozzá érni!
- Nem fogom bántani, de ha közelebb jössz nem éred meg a holnapot. - húzott elő egy pisztolyt a kabátjából.
Egy pillanatra mindketten ledermedtünk. Senki sem mozdult. Ez az álllatt tényleg bármire képes. Biztosan nem egy embert ölt meg életében. Egyel vagy kettővel több már nem oszt-szoroz neki. Képes lenne itt és most golyót engedni abba a fiúba akit szeretek.
Hirtelen kizökkentem a gondolkozásomból, a szemeim elkerekedtek. Louis felém mozdult. Harry meghúzta a ravaszt és gyomron lőtte.

Olvasd zenével!

A következő amit láttam, hogy a földön fekszik a vérében, összegörnyedve.
- Nee! - törtem ki keserves sírásban.
Megtette. Képes volt meglőni.
- Te szemét! - ordítottam.
- Ne hidd, hogy ez a féreg olyan ártatlan. Bérgyilkos volt.- nevetett fel.
A pisztolyt a fejéhez tartotta és az elsült. Élettelen teste a földre hullott. Azonnal a konyhába rohantam egy rongyért és Louis hasához nyomtam. A fájdalomtól hörgött egyet, a tócsa csak nőtt körülötte. Tárcsáztam a mentőket és hamarosan a szirénát lehetett hallani.
- L-Lisa!
- Itt vagyok, most már minden rendben lesz.- simítottam meg az izzadságtól nedves haját.
A mentősök kitárták az ajtót és a barátomhoz siettek. Feltették egy hordágyra és az autóhoz igyekeztek. Láttam még, ahogy Harry testét letakarták egy fehér lepellel. Gyorsan beszálltam Louis mellé és már indultunk is. A sebét már ellátták és infúzió csöpögött vénájába.
- Szeretlek.- nyögte.
A következő pillanatban már csak a gép folyamatos hangját lehetett hallani. Újabb sírógörcs tört rám. Egy fehér köpenyes férfi a mellkasát nyomkodta, hogy életet leheljen belé. Mindenki sürgött forgott. Már defibrillátorral próbálkoztak.
- Elveszítjük.- kiáltotta az orvos.

Chapter 10.

Chapter 10.

 Reggel a nap sugarak beszűrődtek a függönyön keresztül. Lassan nyitogattam ki szemeimet és aprókat pislogtam. Az oldalamra fordulva vettem észre, hogy Louis nem tartózkodik mellettem. Felültem az ágyban és óvatosan talpra álltam. Az óra 9-et mutatott. Oda sétáltam az ablakhoz és kihúztam a sötétítőt. A hirtelen fénytől kicsit hunyorognom kellett. Kibattyogtam nappaliba, hátha ott lesz. Mivel nem találtam átmentem a konyhába. Sehol sincs. Megrántottam a vállamat, majd a kanapét vettem célba. Bekapcsoltam a tv-t és valami nézhetőt kerestem. Végül egy híradónál álltam meg. 

,,Börtönbe csuktak tegnap délután három fiatalt gyilkosságért, Londonban. A fiúk az utcán kapták el áldozatukat, majd egy sikátorba vonszolták. Később csak egy ordítást lehetett hallani. A szemtanúk azonnal hívták a rendőrséget. De most már aggodalomra semmi ok. A zárkából életük végéig nem szabadulnak. Mint kiderült eléggé zűrösek, több rendőrségi ügyük is volt.,,-mondta egy riporter.

A végét kidülledt szemekkel hallgattam. Ez tuti Harry bandájából három. De egy valaki mégis szabadlábon van. Remélem nem a vezér Styles. 

A műsor végén még boldog Valentin napot kívántak,aztán elköszöntek. Tényleg, ma van Valentin nap.

Végre kattant a zár és Louis libbent be rajta.

- Hát te merre jártál?- vontam kérdőre.

- Elintéztem egy-két dolgot. Gyere ide légyszíves!- mosolyogta.

Feltápászkodtam, majd lépteimet felé irányítottam. A szatyorjából egy dobozt vett elő és kinyitotta.

Egy gyönyörű "L" betűs nyaklánc díszelgett benne.

- Fordulj meg!

Eleget tettem kérésének és háttal álltam neki. Éreztem, amint a hideg fém érinti a bőrömet.

- Boldog Valentin napot.- puszilt meg

- É-én ezt nem fogadhatom el.- dadogtam

- Erről hallani sem akarok! Ez azt jelképezi, hogy ameddig élek vigyázni fogok rád.

Először kicsit meglepődtem indokán, de végül válaszképp csak megöleltem, amit viszonzott is. Miután elengedtük egymást elvesztem kék szemeiben. Nem tudtam mást nézni. Lassan közelített, mígnem az összes távolságot megszüntette közöttünk. Óvatosan ajkait az enyémekre tapasztotta. A pillangók felszabadultak a hasamban és egyre inkább ki akartak törni. Nyelve bejutásért könyörgött, amit először a sokk miatt nem adtam meg neki. Kicsit beleharapott alsó ajkamba, amitől a szám résnyire nyílt. A nyelveink lágy táncot jártak. Végül levegő hiányában elváltunk.

- Szeretlek Lisa.- simított végig arcomon.

- Azt hiszem én is téged.- rágcsáltam a számat.

- Lennél a barátnőm?- kérdezte kicsit bátortalanul.

- Örömmel!- vigyorogtam.

Sosem hittem volna, hogy pizsamában, Valentin napon kérdezik ezt meg. Nem gondoltam volna Louis-ról, hogy igazából ilyen, elvégre Harry bandájában ismertem meg.

- Mit terveztél mára?- érdeklődtem.

- Elmegyünk este bulizni?- vigyorgott.

- Ezt a napot valahogy meg kell ünnepelni.- értettem egyet.

- Akkor este 7-re készülj el.

Bólintottam, majd folytattuk a lustulást és a tv bámulását. 

 Jó sok filmet néztünk, az idő pedig repült. A kerek falióra 6 óránál ketyegett. Felálltunk és mentünk öltözni. Fel sem tűnt, hogy egész nap pizsiben voltam. Előszedtem egy ruhát, majd belebújtam. Kisminkeltem magamat, a hajamat pedig feltűztem. Még egy magassarkút vettem fel és készen is voltam.

Lassan Louis is elő került. Lélegzetelállító volt. Egy egyszerű fehér pólót, egy fekete nadrágot viselt, amit egy kabáttal egészített ki.. A haja tökéletesen meredezett felfelé.

- Gyönyörű vagy!- bókolt.

- Te sem panaszkodhatsz.- veregettem meg vállát.

Hirtelen a csengő ricsajára lettünk figyelmesek.

- Majd én kinyitom.- siettem az ajtó felé, amíg Louis még bement a szobába valamiért.

Kitártam a nehéz ajtót és a látványra a vér is megfagyott bennem.

- Meglepetés!

Chapter 9.

Chapter 9.

   Reggel arra keltem, hogy valami szorítja a kezemet. Résnyire kinyitottam szemeimet és láttam, hogy Lisa ölel magához, mint egy plüssmackót. A látvány akaratlanul is megmosolyogtatott. Még párat szuszogott, majd ébredezni kezdett. Laposakat pislogott, de amikor észrevette a helyzetet, a szemei kipattantak.

- E-ezt én tettem?- kérdezte félénken.

- Igen.- mosolyogtam.

- Sajnálom.-habogta

- Nem mondtam, hogy zavart.- szélesedett egyre a vigyorom.

- Mi a terv mára?

- Megnézzük a várost?- vetettem fel az ötletet.

- Persze!-lelkesedett.

Mind a ketten kikászálódtunk az ágyból. Magamra kaptam egy felsőt és egy farmert. Előtúrtam még a táska aljáról a napszemüvegemet, beállítottam a hajamat és már készen is voltam. Lisa egy kék pulóvert és egy fekete cicagatyát viselt. Még ez is nagyon jól állt neki. Lefelé vettük az irányt, egyenesen a konyhába.

A reggeli pirítós lett teával. Elég hamar magunkba tömtük az ételt és útra készen mentünk az ajtóhoz.

- Minden megvan? Mehetünk?

- Induljunk.- válaszolta.

Kint viszonylag jó idő volt, csak a szél fújt egy kicsit. Írországban pedig ez ritka. A ház a belvároshoz közel volt, tehát nem kellett sokat gyalogolni. Elsőnek egy várat néztünk meg. Gyönyörű volt.

Rengeteg képet csináltunk és hülyéskedtünk. Lisának a humora is remek.

~ 3 óra múlva~

Már indultunk hazafelé. Sok mindent megnéztünk és ennyit járni kicsit fárasztó. De támadt egy remek ötletem.

- Mit szólnál ahhoz, ha most megkeresnénk a barátnődet?

   *Lisa szemszög*

Először a szavak a torkomon akadtak. Mi lesz, ha nem akar látni? Ha nem örül nekem? Mindig ott van az a "ha". Végül is nem haragban váltunk el. Egy próbát meg ér. 

- Nagyszerű lenne, de mégis hogyan?

- Megkérdezzük a számát. Mi is a neve?

- Betty Ross.

Louis elkezdte nyomkodni a telefonját, majd a füléhez emelte. Nem mindent értettem tisztán, csak láttam ahogyan lefirkál egy számot a tenyerére.

- Megvan.-vigyorogta.

- Úristen, ez szuper!- örvendeztem.

- Felhívod?

- Nincs telefonom.- görbült lefelé a szám.

- Tényleg, itt az enyém.- nyújtotta át a készüléket.

Leolvastam a tenyeréről a karaktereket és rányomtam a hívásra. A torkomba gombóc keletkezett, a gyomrom pedig liftezett.

- Haló?- szólt bele egy ismerős hang.

- Betty?

- Kivel beszélek?

- Remélem emlékszel még rám. Lisa vagyok.

- Jézusom! Hogyne emlékeznék. Mi van veled? Hogy vagy?- zúdította rám kérdéseit.

- Most már jól. Most éppen itt vagyunk Írországba.

- Most már?! És itt vagytok? Mégis kivel?

- Ez egy nagyon hosszú történet. Tudnánk beszélni személyesen?

- Persze. Mondd a címed.

Lediktáltam a házcímet és bontottam a vonalat. A tárgyat vissza adtam a tulajdonosának.

- Ma 4-kor átjön.-örültem

- Ez nagyon jó hír!- örült velem Louis is.

Elindultunk a házhoz, ugyanis már nem volt sok időnk. Otthon levágódtunk a kanapéra és valami idióta sorozatot kezdtünk el nézni. Nem soká csöngettek. Azonnal az ajtóhoz rohantam és kitártam.

- Lisa!!- borult a nyakamba..

- Annyira örülök neked.

Bár percig még egymásba kapaszkodva ácsorogtunk, majd Louis arcát kezdte fürkészni.

- És ő ki?

- A megmentőm.

Ez a válasz kicsit meglepte és a szemöldöke a homlokára csúszott. Kérdőn ránéztem az említett személyre aki csak bólintott, hogy elmondhatom. Behúztam a szobába és leültünk az ágyra.

- Szóval?- kíváncsiskodott.

Belekezdtem a mesémbe. A legelejétől mondtam. A végére a könnyeim marták a szememet, de erős maradtam.

- Tehát ez történt.-fújtam ki a bent tartott levegőt.

- Ez szörnyű.- érzett velem egyet.

Beszélgetésünket a csengőhangja zavarta meg.

- Ne haragudj, de mennem kell. Anyukám hívott.- szomorodott el.

- Semmi baj. Egy darabig elkísérlek.

Lou-val gyorsan még bemutatkoztak, ugyanis az elején nem is hagytam rá lehetőséget.

Még kihasználtuk az időt és folytattuk a társalgást. Félúton búcsúzkodni kezdtünk.

- Még találkozunk.- öleltem át.

- Nem is sokára.- nevetett.

Integettünk, majd elváltunk. Olyan érzésem volt mintha valaki figyelne, ezért gyorsan szedtem a lábaimat.

Beérve végre biztonságba éreztem magamat. Kulcsra zártam az ajtót és közelítettem a nappalihoz. Úgy gondoltam nem szólok erről Louis-nak. Lehet, hogy csak képzelődtem. Remélem.

Happy Birthday Harry!

                                Boldog Szülinapot a banda göndörkéjének, aki ma lett 20 éves. 
                                

U.i.: Szerdán egy új, hosszabb résszel  jelenkezem. Köszönöm a kb. 1200 oldalmegjelenítést és az 5 feliratkozót!

Chapter 8.

Chapter 8.

Előtörtek az emlékek. A vásárlások, filmezések. A rengetek együtt töltött idő. Legjobb barátnők voltunk. De mindennek végeszakadt amikor Betty-ék Londonból Írországba költöztek.

- Minden rendben?- zökkentett ki Louis  a gondolataimból.

- Persze.- vágtam rá egyből.

- Min gondolkoztál ennyire?- kérdezősködött tovább.

- Nem érdekes.

- Azt hittem megbízol bennem.- biggyesztette le száját.

- Csak eszembe jutott a régi barátnőm. Aki Írországba költözött.- sóhajtottam.

- Na hát ez szuper. Akkor megkeressük neked és újra találkozhattok.- lelkesedett.

- Rendben. Köszi.

- Szívesen, csak ne köszönj meg mindent, mert unom azt a szót, hogy köszönöm.- grimaszolt.

Én csak felnevettem rajta.

- Amit teszek, azt szívesen teszem. Nem kell megköszönni.- mosolygott.

Öt perc autózás után félreálltunk.

- Louis mit csinálsz?- húztam fel a szemöldökömet.

- Hát tudod, rájöttem nem kellett volna meginnom fél liter vizet. Hív a természet.- röhögött.

Először elkerekedett a szemem amikor megláttam, hogy a bokrokhoz fut.

- Lesni nem ér!-kiabált vissza.

- Pedig minden vágyam az volt, hogy nézzelek,ahogy rohasztod ki a bokrokat.- vágtam vissza irónikusan.

A bokrok mögül lehetett hallani egy hangos "Héé-t" amin felkuncogtam.

Mikor visszaért kinyitotta a csomagtartót és kivett belőle egy szerszámos ládát.

- Ismét kérdezem. Mit csinálsz?

- Rendszámcsere. Harry tudja a rendszámot. Azon keresztül is megtalálhat.- felelt, miközben egy csavarhúzó után kutatott. Miután megtalálta pár perc alatt kicserélte a rendszámot és mindent visszapakolt és mehettünk tovább. Bekapcsoltuk a rádiót, az egyik kedvenc számom ment. Kiderült Louis is ismeri, ugyanis énekelni kezdett. Én is csatlakoztam hozzá, így már ketten énekeltünk. Remekül éreztük magunkat. A vidámságot telefon csörgés törte meg. Mikor Louis megnézte a kijelzőt az ideg átfutott rajta.

- Basszameg! Harry.- szitkozódott.

A telefon felvétele helyett letekerte az ablakot és kihajította a készüléket, ami darabjaira esett.

- Ezen már hiába keres.- jelentette ki, leginkább magának.

~5 óra múlva~

Végre megérkeztünk. Kiszedtük a csomagokat és a ház felé vettük az irányt. Ez a ház sem volt mondható kicsinek. 

- Külön szeretnél aludni vagy velem? 

Egy kis hezitálás után rávágtam.

- Veled!

Ezen kicsit meglepődött.

- Félek egyedül aludni.- hajtottam le a fejemet.

- Majd vigyázok rád.- nyomott egy puszit a homlokomra és elindult, én pedig követtem.

A szoba halvány kék volt. Két szekrény és egy hatalmas franciaágy volt benne. A csomagokat leraktuk, majd megnéztük a ház többi részét.

- Üres a hűtő!- csaptam be az említett tárgy ajtaját.

- Akkor mennyünk bevásárolni.

Felvettük a cipőnket és visszaültünk az autóba. Egyenesen a bevásárlóközpontba mentünk. Mindent félét pakoltunk a bevásárlókocsiba amíg az meg nem telt. A vásárlást végig hülyéskedtük. A kasszához érve Louis fizetett, majd szatyrokkal teli kézzel tértünk vissza az autóhoz.

Otthon kipakoltunk és nekiálltunk főzni. Egy spagettit ügyeskedtünk össze, ami nem is sikerült rosszul.

Miután befejeztük a vacsorát elmosogattam. Bementem a szobába ahol Lou szétterülve az ágyon nézte a Tv-t. A bőröndömből kivettem a pizsomámat, egy fehérneműt és mentem a fürdőbe. Ledobáltam a ruháimat és beszálltam a zuhanyzóba.

       *Louis szemszög*

Nagyon megkedveltem Lisa-t. Gyönyörű és kedves. Örülök, hogy megszabadítottam attól a vadállat Harry-től. 

 A gondolkozásom közben Lisa lépett be a szobába.

A látványtól vezérelve beharaptam az alsó ajkamat. Olyan szép még így is. Egy kinyúlott pólót és egy rövidnadrágot viselt, ami alig takarta a combját.

A talpától az arcáig végigmértem. Amit szerencsére nem vett észre. A bámulásom megszüntetése képpen felálltam az ágyról, a kezembe vettem egy bokszert és át mentem a fürdőszobába.

Kibújtam a ruháimból. Megnyitottam a csapot és átadtam a testemet a víznek. Mikor a bőröm kellőképpen kiázott, beszappanoztam magam. Leöblítettem a habot és kiszálltam. Megtörölköztem és magamra rángattam az alsót. A szobába érve Lisa már az ágyban volt. Mögé feküdtem és magamra húztam a takarót.

- Jó éjt!-súgtam

- Jó éjt Louis!

Chapter 7.

Chapter 7.

"Mi pedig most indulunk és eltűnünk innen!" Ez a mondata újra és újra lejátszódott előttem. 

- Rendben, vágjunk bele!- fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.

Louis csak egy vigyorgással nyugtázta. Már majdnem kimentünk a házból amikor eszembe jutott az elvett táskám.

- Louis!

-Igen? Mi a baj?- emelte rám kék szemeit.

-A táskám. Abban vannak az irataim, a pénztárcám és a telefonom.

-Tudom hova rakta Harry. Az iratokat és a tárcádat hozhatod, de a telefont nem.

-Miért nem?- kérdeztem kicsit csalódottan

- Biztos vagyok benne, hogy Styles tudja a számodat és letudná kéretni a telefonodat. Abból rájönnének hol vagyunk.

-Igazad van.- adtam meg magamat.

Ekkor Louis elment a konyhába, kinyitotta az egyik szekrény felső ajtaját, amiben ott volt a táskám. Lehalászta, kikapta az iratokat és a pénztárcát, utána visszahelyezte. A kezembe nyomta a dolgaimat, majd kimentünk az ajtón. A ház előtt egy Ferrari sportautó állt.

-Ez a te autód?- csodálkoztam

- Hát kié lenne?!-röhögött fel Lou

Erre már nem válaszoltam, elindultunk az autóhoz. Illedelmesen kinyitotta az ajtómat és besegített. Átlépdelt a járgány előtt, majd ő is behuppant. Elfordította a kulcsot, a motor pedig felcsendült. Lassan elhagytuk az utcát.

- És mégis hová megyünk?

- Most a házamhoz.

Ennyi volt a beszélgetés. Az út többi része csendben telt. Bekanyarodtunk egy  házhoz, majd kiszálltunk. Hatalmas háza van. Az ajtónál kicsit babrált a zárral, de végül sikeresen kinyitotta. Bent sem volt kisebb, mint kívül.

- Na tehát. Akkor most mindent elmondok. Lezuhanyzunk, eszünk és útnak indulunk.- sorolta fel a "tervét"

- Rendben, de nekem csak ez a ruhám van.- húztam el a számat.

- Erre is gondoltam. Gyere.- kezdett húzni.

Benyitott egy szobába és kitárt egy apróbb szekrényt. Tele volt női ruhákkal. Felső, pulcsi, nadrág, szoknya, minden.

- Úristen Louis!- álltam ledermedve

- Tetszik? Nagyon igyekeztem- mosolygott.

- Köszönöm.- öleltem át.

- Nincs mit, de akkor lássunk neki.- ölelt vissza.

Lehámoztam róla kezeimet, aztán a szekrényhez siettem. Kiszedtem egy mintás ruhát, és egy fehér topánkát.

- Tied lenti fürdő, én megyek a fentibe.- mondta és már el is tűnt. 

Elindultam a fürdőbe. Ledobáltam a gönceimet és megengedtem a vizet. Amikor kellemes lett beléptem. Most nem áztattam magamat, hanem gyorsan megmostam a hajamat és a testemet, majd megtörölköztem. Magamra kaptam a ruhát és a cipőt. Bedugtam a hajszárítót és elkezdtem a meleg levegőt a hajamra fújni. Mikor megszáradt megfésültem és két tincsemet hátratűztem. Észrevettem, hogy Louis még sminket is készített oda. Gondolom, hogy nem ő használja. Raktam az arcomra egy keveset, majd kitipegtem a fürdőből. Lou már ott ült a kanapén. Egy csíkos pólót és egy farmer rövidnadrágot viselt.

- Van egy bőrönd a szobába, amit szeretnél hozni ruhát pakold be.

- Rendben.- mosolyogtam rá

A szobába érve kivettem pár ruhát és a bőröndbe dobáltam őket. A tisztálkodási dolgaimat is beraktam, utána becipzároztam a bőröndöt. Louis-nál is ott volt a bőröndje és egy sporttáska.

-Indulhatunk?- pillantott rám kedvesen

- Igen.- mondtam határozottan.

Bezárta a házat és az autóhoz mentünk. Behelyezte a táskákat a csomagtartóba, majd beszálltunk. Lassan haladtunk az autón, míg nem egy autópályához nem értünk. Ott a sebességmutató felkúszott 110-re. Egy lekanyarodó sávnál lementünk és megálltunk egy autós étteremnél. Gyorsan rendeltünk, ettünk és már mentünk is. A hangulatom nagyon jó volt, de amikor megláttam merre tartunk kicsit meglepődtem. Írország.

Chapter 6.

Chapter 6.

  Mindkettőjük szeme csillogott, de nem a boldogságtól, hanem a dühtől. Louis-é hamar ellágyult, Harry szeme fekete maradt.

- Minek véded azt a senkiházit?- mordult fel Harry
- Nem védem, de miért lesz jobb, ha szétveritek egymást?!- vágtam vissza.
Erre már nem válaszolt, hanem elindult az ajtó fele.
- Tomlinson, ha 3 percen belül nem leszel kint nagyon megbánod.- mondta majd becsapta maga mögött az ajtót.
- Köszönöm.- súgta Louis
- Nincs mit. De mégis mire volt ez jó?
- Ő kezdte. - tárta szét kezeit, majd a combjaira csapott
- Jó mindegy.- hagytam rá.
- Figyelj, egyet megígérek neked.- nézett mélyen a szemeimbe.
- Igen?! - sürgettem, mivel az oldalam már kezdett lyukas lenni a kíváncsiság miatt.
- Ki foglak innen vinni.- mondta komolyan.
- T-tessék?.- döbbentem le.
- Igen jól hallottad. Nem fogom végignézni ahogy ezek az állatok tönkre tesznek. Minél hamarabb megpróbállak kijuttatni.- mosolygott
- Úristen. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.- borultam a nyakába.
- Na most már muszáj mennem, különben a végén Harry beront.
Megölelt és egy puszit nyomott az arcomra, majd kiment. Újabb lépteket hallottam, majd kattant az ajtó. Harry. Bezárt. Nem tudtam mást csinálni, lefeküdtem. Boldogan engedtem át magamat az álom manóknak.

                                          ~ 3 nappal később~

A napok unalmasan telnek. Még mindig itt rohadok. Persze Louis időnként benéz hozzám. Most már Harry ad enni is.
- Szeretnél fürdeni?- jött be az említett.
- Nagyon.- csillantak fel a szemeim.
- Akkor gyere.- mondta majd a fürdőig vezetett.
- Kapsz 20 percet. Fürödhetsz egyedül, de végig az ajtó előtt leszek.- sorolta.
Csak bólintottam majd bementem. Az ajtót nem zártam be, hátha felidegesítem vele. Gyorsan ledobtam a ruháimat, majd megnyitottam a vizet. Vártam, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen a víz és beléptem. A meleg víz kellemesen simogatta a testemet. Beszappanoztam magamat, majd leöblítettem a habot. Oda volt készítve egy törölköző, azzal gyorsan megszárítottam a testemet és visszarángattam a gönceimet. Amikor belenéztem a tükörbe nem a legszebb látvány fogadott. Kócos haj és egy lila folt az arcomon ami még akkor keletkezett amikor Harry megpofozott. Gyorsan átszántottam az ujjaimmal a hajamat, majd siettem kifele.
Harry ott volt az ajtónál. Visszakísért és becsukott. Hangok szűrődtek be az ajtón, ezért közelebb mentem, hogy tisztán halljam.
- Igen, te vigyázol rá, de ha elbaszod kinyírlak.- hallottam Harry hangját, majd az ajtócsapódást.
Vajon hova megy? És ki vigyáz rám? Az utolsó kérdésemre 2 perc múlva választ kaptam, ugyan is Louis feje tűnt fel az ajtóban.
-Harry és a fiúk elmentek itthonról, és csak holnap jönnek.- számolt be
Én csak bólintottam egyet és eltátogtam egy 'jó-t.'
- Mi pedig most indulunk, és eltűnünk innen.- egészítette ki mondandóját, minek hallatán a pulzusom a duplájára emelkedett

Chapter 5.

 Louis le rakta az ételt és a teát elém és én egyből neki láttam az elfogyasztásának. Amint befejeztem megköszöntem neki és leraktam a tálcát.
-Hogy-hogy hoztál nekem enni? Te nem olyan vagy, mint Harry?-kérdeztem rá hirtelen. De mire kimondtam már meg is bántam. A szám megint előbb működött, mint az agyam. A francba.
-Egy lány sem érdemli meg azt amit Harry tesz vele, főleg nem egy ilyen gyönyörű lány. És nem, én nem vagyok olyan.-kántálta el.
Mondandója végére kezdtem hasonlítani egy pipacshoz. "Gyönyörű". Ez a szava újra és újra lejátszódott a fejemben.
-Hahó itt vagy?- lengette előttem hatalmas tenyerét.
-I-igen. Csak egy kicsit elgondolkoztam.-vallottam be végül.
-Amúgy mi a neved?- érdeklődött a kék szemű
-Elisa. Elisa Roberts. De csak Lisa.-feleltem
-Nagyon szép neved van. Én Louis Tomlinson vagyok.- mosolygott és a kezét nyújtotta, amit én el is fogadtam.
- Amúgy Harry. Izé. Megtette?- kérdezte halkan
-Igen.- a könnyeim ösztönösen megindultak az arcomon.
- Ne haragudj. Nem akartalak felkavarni.-hajtotta le fejét megbánóan.
- Nembaj. Jobb, hogy eltudom mondani valakinek.-sóhajtottam.
Még egy kicsit beszélgettünk és az történt amire a legkevésbé számítottunk. Berontott Harry.
- Tomlinson! Te mi a fészkes fenét keresel te itt? - sziszegte.
- Már megbocsáss, hogy hoztam neki enni. Ő felségednek ugyanis nem jutott eszébe, hogy talán adni kéne Lisának enni. Annyi eszed van, mint egy hangyának.- köpte vissza Lou
- Mit mondtál?- emelte fel a hangját Styles
- Jól hallottad. Elrabolod és még éhezteted is.
- Mit törődsz azzal a ribanccal?
- Miért is ribanc? Tudtommal te erőszakoltad meg.
- Neked ehhez semmi közöd.- rántott egyet Louis-n a pólójánál fogva.
- Nagyon is van. - csattant fel az "én védelmezőm", és úgy gyomron vágta Harryt, hogy nyögve a földre rogyott.
Elég hamar össze szedte magát és feltápászkodott a padlóról.
- Kurva anyádat Louis. Most megdöglesz.- szűrte a fogai között
Elkezdtek verekedni. Amikor Louis-nak már vérzett az orra akkor elégeltem meg és közéjük mentem.
-Elég legyen!- kiabáltam
Erre mind a ketten abbahagyták és rám szegezték tekintetüket.

Chapter 4.

                                       

   Harry szemei szinte villámokat szórtak a dühtől. Elindult felém, felkapott a vállára majd elindult velem kifelé. Hiába ütöttem, rúgtam nem engedett a szorításán. Az autóhoz érve berakott a szöszi és Louis közé és már indultunk is. Amint a házhoz értünk kihúzott az autóból és megragadta a kezem. Úgy vontatott egészen a házig. Majd le a "szobámba". Bezárta az ajtót és ordítani kezdett:

- Mi a faszt képzelsz? Hogy csak úgy megszökhetsz?!
-H-Harry én s-sa-sajnálom. -dadogtam.
- Sajnálhatod is.-ahogy ezt kimondta akkora pofont adott, hogy a földre estem.
Felhúztam a lábaimat védekezés ként és átöleltem azokat.
-Kérlek. Harry kérlek ne bánts.- szipogtam
-A szökésért büntetés jár. Amit most meg is kapsz.

                                       *Louis szemszög*

 Fentről hatalmas sikításokat hallottunk. Nagyon megijedtem. Ismerem Harry-t. Nem jó, ha valaki felidegesíti. Sajnálom szegény lányt. Tisztában vagyok vele, hogy nem tett jó dolgot azzal, hogy megpróbált szökni, de én nem lennék képes bántani.

                                       ~2 óra múlva~

Harry izzadtan és zilálva jött be a nappaliba. Itt már tudtam mit tett vele. Ennyire szemét még ő se lehet. A nagy gondolkozás közben rácsaptam az asztalra:
-A kurva életbe.
Ahogy kimondtam mindenki rám kapta a tekintetét, de nem szóltak semmit.

                                     *Lisa szemszög*

Mindenem fáj. Nem hiszem el, hogy meg tette. Megerőszakolt. Ahogy visszaemlékeztek a könnyeim záporként hullottak. Egyszer csak cipő kopogást hallottam. Szörnyen megriadtam, féltem, hogy visszajön az a szemétláda. Amint kinyílt az ajtó rendezetlen, barna tincseket és kék szemeket pillantottam meg. Ijedtségemben a sarokba húzottam.

-Szia, Louis vagyok, hoztam enni és teát. Ne félj! Én nem bántalak.- mosolygott.
Erre kicsit megkönnyebbültem.

Chapter 3.

  Reggel beszélgetésre ébredtem. Az 5 fiú. Oda lopóztam az ajtóhoz és hallgatózni kezdtem.

- Harry menjünk máár.

- Jó mindjárt. Csak megnézem a csajt alszik- e még.

Amint ezt meghallottam azonnal visszamentem a matrachoz és úgy tettem mintha aludnék.

Ebben a pillanatban nyílt is az ajtó, majd csukódott. Utána már csak lépteket hallottam és egy hangos ajtó csapódást. Nem zárt volna be? Ezek ennyire hülyék? Itt az alkalom. Gyerünk Lisa. Összeszedtem magam és megfogtam a kilincset. Lassan lenyomtam és kinéztem, tényleg elmentek-e. Tiszta a levegő. Azonnal a bejárati ajtóhoz mentem. Zárva. Ez várható volt. De hirtelen megpillantottam a dohányzó asztalon egy kulcscsomót. Gyorsan felkaptam és a kulcsot a zárba helyeztem. Amint kinyílt, egyből kiléptem a házból és bezártam. A kulcsot zsebre raktam. De amatőrök. Vagy lehet, hogy csapda?! De most éppen nem érdekel.     Megrántottam a vállam és futásnak eredtem. Futottam ahogy csak tudtam. Minél messzebb akartam kerülni a ház környékétől.

  Nagyjából 10 perc futás után lelassítottam. Úgy gondoltam eléggé messze vagyok már. Sétáltam. Amíg egy parkhoz nem értem. Megpillantottam egy üres padot és arra felé vettem az irányt. Körülöttem gyerekek futkároztak, kutyát sétáltattak. 

  Vajon mit gondolnak most a munkahelyemen? Ma is dolgoznom kéne. Keresnek? Körülbelül 5 percig még nézelődtem majd újra útnak indultam. Már kezdtem megnyugodni amikor hátra néztem. Egy hatalmas Range Rover közeledett. Harry-ék. Basszus. 

  Elkezdtem rohanni ahogy csak bírtam. Egy kis bolthoz értem. Azonnal besiettem és elkezdtem kiabálni:

- Segítsenek, hívják gyorsan a rendőröket! 

  De ekkor nyílt az ajtó. Harry-vel találtam szemben magamat.

- Szia Szépségem! Rég találkoztunk. 

Chapter 2.

Egész úton dülöngéltem az autóban. 20 perc utazás után végre megérkeztünk. Ki szállt az agyon tetovált ember majd engem is kirángatott, egyenesen egy hatalmas házba. Amint beértünk még 4 embert pillantottam meg. Tv-t néztek.
- Fiúk megjöttem, friss húst hoztam.- kiáltotta
Egyből ránk nézett mindenki
- Már vártunk Harry.- felelte a szőke hajú.
Áá. szóval Harry. Nem válaszolt a szőkének csak tovább húzott. Le egy pince féle helységbe. Oda belökött majd becsukta az ajtót.
- Szia Szépségem.- vigyorgott.
- Ne hívj így.- morogtam
-Úgy hívlak ahogy akarlak.- emelte fel a hangját.
- Amúgy mi a neved?- kérdezett rá
- Elisa Roberts, Lisa.- válaszoltam félve.
- Aha, én Harry vagyok, Harry Styles. Hány éves vagy?
-18. Te?
-19.
 Ennyi volt a "hosszú" beszélgetésünk. Amint kilépett kulcsra zárta az ajtót. Remek. Semmi esélyem megszökni. Az ajtó zárva, ablak meg nincs. Úgy érzem itt fogok megrohadni. Oda mentem a matrachoz és elfeküdtem rajta. Mivel mást nem tudok csinálni, elaludtam.
Arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó.
- Hoztam vacsorát, egyél.- jött be Harry.
- K-kö-köszi.- dadogtam
Biccentett egyet majd kiment. Elfogyasztottam a vacsorámat. Ki kell mennem a mosdóba. De hogyan ha be vagyok zárva?! Végül arra jutottam, hogy kiabálok
-Harry!
2 perc múlva lépetek hallottam.
- Mivan?- kérdezte flegmán.
-Ki kellene mennem a mosdóba.- hajtottam le a fejem.
- Gyere
Felálltam és oda botorkáltam hozzá. Megragadta a kezem és elvezetett a mosdóig.
- 5 perced van. Ha nem jössz ki bemegyek.- mondta.
Nem válaszoltam csak bementem. Gyorsan végeztem majd lenyomtam a kilincset. Egyből vissza mentünk a "szobámba".
Beléptem, egyből csapódott az ajtó. Megint itt maradtam. Lefeküdtem és lassan elnyomott az álom.

Chapter 1.

Reggel az ébresztő órám hangos csörömpölésére ébredtem. Megint munka.
-A rohadt életbe.- nyögtem fel és az arcomat a párnámba nyomtam.
Nagyjából 5 perc után kikászálódtam a pihe-puha ágyamból és a fürdő felé iramodtam. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a fogam. Utána a szekrényemhez siettem. Hosszú találgatás után egy sötét farmert, egy fehér ujjatlan felsőt és rá egy inget vettem magamra. Gyorsan megfésülködtem és egy lófarokba kötöttem a hajamat. Felkaptam a táskámat, beledobtam a telefonomat és lebattyogtam a lépcsőn. A konyhába érve kivettem a hűtőből a narancslevet és öntöttem magamnak. Megettem egy pirítóst és a tányért a mosogatóba raktam. Felvettem a cipőm és a bőrkabátom aztán már ki is léptem a házból. A reggeli levegő jól esően csípte meg az arcomat. 10 perc alatt odaértem a munkahelyemre.
-Szia Lisa.- köszöntött Eva.
-Szia!-mosolyogtam.
Gyorsan az öltözőbe mentem. Le raktam a táskámat, levettem a kabátomat és helyére a fodrász ruhámat vettem fel. Ahogy kiértem már láttam, hogy ott is az első vendégem, egy idős hölgy.
- Csókolom, tessék jönni.- szóltam neki kedvesen.
- Szervusz Aranyom, köszönöm megyek.
Megcsináltam a néni haját és közöltem vele a végösszeget.
- 8 dollár lesz.-mondtam végül.
-Tartsd meg a visszajárót.- nyújtotta át a 10 dollárt.
- Köszönöm.Viszont látásra.
- További jó munkát.- köszönt el.
A nap többi része gyorsan eltelt. Időközben elmentünk ebédelni és folytattuk a munkát. 18:00. Ezaz! Vége a műszaknak. Gyorsan elköszöntem a kollégáimtól és indultam hazafelé. Már éppen beértem az utcámba amikor valaki megfogta a vállamat, egy tetovált, göndör hajú férfival találtam magamat szemben. Elkezdett egy autó felé húzni.
-Segí..- kezdtem sikítozni, de ekkor egy kéz tapadt a számra.
- Fogd be vagy különben komoly bajok lesznek.- morgolódott.
Amint a fekete Range Rover- hez értünk belökött és megkötözte a kezeimet. A táskámat elvette és betapasztotta a számat. Becsukta az ajtót és ő is beszállt. A gázra taposott.
Vajon ki ez a személy és mit akar tőlem? Ilyen gondolatok kezdtek cikázni a fejembe.

Prológus

A nevem Elisa Roberts, de csak Lisa-nak hívnak. 18 éves vagyok. Egyedül élek Londonban. Testvérem nincs, tehát egyke vagyok. Anyukám 6 éves koromban meghalt rákban, apukám 15 éves koromban autóbalesetben. A többi rokonomról semmit se tudok, de jó is így nekem....egyedül.
Egy fodrászüzletben dolgozom. Minden reggel 6 órás kelés, hogy beérjek 9-re, a főnököm ugyanis eléggé szigorú. Az egyetlen barátnőm a kollégám Eva. Amióta itt dolgzom jóba vagyunk, bármit elmondhatok neki.
A munkahelyen 6-kor végzek. Akkor haza megyek, általában lefürdök, eszek valamit és hamar ágyba bújok.
Ez minden nap így történik, de a mai nap máshogy.